Önámítás

Marosvásárhely főterén állíthatnak szobrot Bethlen Gábor fejedelemnek! –jelentette be szinte diadalittasan az MTI a minap. Nem akarnék ünneprontó, sem kishitű lenni, de valahogy túlzottnak tűnik az a derűlátás, amit a hír sugall. Romániáról, Marosvásárhelyről lévén szó, szerintem ajánlatos lenne a kellő fenntartással fogadni a hasonló bejelentéseket. Különösen választási kampány idején.

Joggal feltételezhető, szerintem kategorikusan kijelenthető: ha nem választási évben vagyunk, hasonlóra nem kerülhetett volna sor. Még akár ígéret formájában sem. Különösen nem Marosvásárhelyen, ahol Trianon óta egyetlen magyar vonatkozású szobrot, emlékművet sem állíthatott a magyar közösség a főtéren. Pedig az 1989-es politikai rendszerváltás óta eltelt negyedszázad során a városépítő Bernády Györgynek, Petőfi Sándornak, Borsos Tamásnak, II. Rákóczi Ferencnek, Aranka Györgynek, Vályi Gyulának is állítottak szobrot, de mindeniket a főtértől távolabb eső helyre. A város jelenlegi urai szerint nekünk ez nem jár, és ebbe a magyar politikai érdekképviselet is belenyugodni látszik.

A Bethlen-szobor mellett az idei költségvetésbe állítólag belefoglalták az évek óta húzódó Bodor-kút, valamint a Sütő-szobor felállítására szükséges kiadásokat is. Figyelem: nem egy, hanem mindjárt három magyar vonatkozású szobor, emlékmű felállítását ígérték. Józan paraszti ésszel végiggondolva roppant gyanúsnak tűnik az eset. Ki hiszi el, ki kiheti el, hogy valaki is komolyan gondolta, gondolhatta az egészet? Szerintem senki, még a legilletékesebbek, azok, akik megszavazták, azaz a helyi önkormányzati képviselőtestület RMDSZ-es tagjai sem. Mindenesetre a helyi szobrászművészek egyértelmű véleménye szerint ahogyan Sütő-szobor sincs még Marosvásárhelyen, úgy Bethlen Gábor-szobor sem lesz – legalábbis a választások időpontjáig, június 5-ig. Akkor pedig – ahogyan azt mifelénk szokták – minden korábbi ígéretről megfeledkeznek, mintha el sem hangzottak volna.

Hát ezért tartom felelőtlenségnek azt, ahogyan az idézett hírt az MTI tálalta, amiként egyes magyarországi politikusok tájékozatlanságból fakadó, túlzott reményeket tápláló kijelentéseit is, amelyek a politikában járatlan választópolgárokban indokolatlanul felfokozott várakozásokat kelthetnek. S amelyek aztán a választási eredmények ismeretében csak tovább szaporítják a kudarcélményeinket, fokozzák az újabb veszteség okozta reménytelenséget.