Mondd meg, kit tisztelsz hősként, megmondom, ki vagy!

A román parlament alsóháza törvényt hozott arról, hogy Avram Iancu a Román Nemzet Hőse titulust kapja. A képviselőház annak ellenére döntött így, hogy a román alkotmány szerint ez a jog kizárólag Románia elnökét illeti. A titulusokat a kormányfő által ellenjegyzett rendeletek szentesítik, nem pedig a parlament által hozott törvények.

Az elfogadott törvény kimondja: „Avram Iancu (1824-1872), az erdélyi románok legnagyobb hőse, akinek rendkívüli érdemei vannak a nemzeti jogok és identitás ősi földön történő kinyilatkoztatásában és az 1848-1849-es erdélyi román forradalom vezetésében, a Román Nemzet Hősének nyilváníttatik”. Klaus Johannis (vagy inkább Claus Iohannis) román államfő, korábban nagyszebeni polgármester, aki állítólag büszke szász gyökereire a következőképpen vélekedett: „erdélyi vagyok, Avram Iancu-párti. Tetszik nekem ez a történelmi személyiség, szívesen nemzeti hősnek nyilvánítanám”. Nos, most megtehette.

A most már törvény által elismert nemzeti hős személye elválaszthatatlan az 1848-49-es erdélyi vérengzésektől, amelyek 7500-8500 magyar nemzetiségű személy lemészárlását, Dél-Erdély etnikai összetételének megváltoztatását eredményezték többek közt Kisenyed, Székelykocsárd, Boklya, Gerendkersztúr, Balázsfalva, Mikeszásza, Zalatna, Boroskrakkó, Borosbenedek, Magyarigen, Borosbocsárd, Algyógy, Ompolygyepű, Marosújvár, Felvinc, Nagyenyed, Verespatak, Abrudbánya és Bucsesd  településein. Iancu vezette ugyanis a császárhű román felkelőket. A mai fogalmak szerint bizony háborús bűnösnek tekinthető. Emlékét számos köztéri szobor és intézmény neve őrzi, a lemészárolt magyarokét szinte semmi.

A Wikipédia, a szabad enciklopédia szerint „az erdélyi románok körében és a hivatalos román történetírás szerint hősnek számít. Nevét Romániában öt település is viseli, köztük Fehér megyei szülőfaluja, illetve Keményfok Bihar megyében. Számos településen kapott szobrot. Sok utca és tér mellett egy egyetem is őrzi nevét. 2011-ben román részről is megindult Iancu reálisabb értékelése. 2011. március 14-én Csíkszeredában Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója szimbolikusan halálra ítélte és az őt szimbolizáló bábut felakasztotta. A demonstrációt több romániai magyar politikus elítélte.”

Tény, hogy Avram Iancu személyének, történelmi szerepének megítélésében homlokegyenest eltér a magyar és a román történészek véleménye. Elvitatni sem lehet egyetlen népnek, nemzetnek a jogát, hogy azt tisztelje, akit alkalmasnak, jónak lát erre. A reálisabb történelemszemlélet felé vezető úton bizony más és máshol tartanak a térség népei, nemzetei. A sors szeszélye és a történelem számunkra kedvezőtlen alakulása folytán úgy alakult, hogy kisebbségi magyarként nem szólhatunk bele, kit kiáltsanak ki nemzeti hősükké a románok. Efajta jogot eszünk ágában sincs magunknak vindikálni.

Egyébként is – az ismert mondást parafrazálva – igencsak árulkodó egy nép, nemzet szellemi, lelki, erkölcsi állapotáról, hogy kit, mely történelmi alakot tisztel nemzeti hőseként.