Mennél magyargyűlölőbb, annál románabb?

Már megszokhattuk, hogy március idusa közeledtével rendszerint tetőfokára hág a magyargyűlölet az erre hajlamos román politikai és közéleti szereplőkben, az általuk befolyásolt helyi és országos médiában. Történészek, szociálpszichológusok, s egyéb szakemberek feladata lehetne kideríteni, miért, hogyan van az, hogy a románok jelentős része rendszerint a magyarok nemzeti ünnepe alkalmával érzi kényszerét annak, hogy hangot adjon nemzeti büszkeségének. Sőt, azt hiszi, mennél inkább gyalázza a magyarokat, annál románabb… Az előbbi állítás idén, az Úr 2018. évében, a Gyulafehérvári Nagygyűlés centenáriumának esztendejében, úgy tűnik, még fokozottabban érvényes. A március 15-ei magyar nemzeti ünnep körüli székelyföldi történések mindenképpen ezt igazolják.

Lássuk, miről is van szó. Történt, hogy a háromszéki Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely polgármestereire, Antal Árpádra és Bokor Tiborra, még a 24 órás határidő lejárta előtt, 5-5 ezer lejes (egyenként 333 ezer forint) bírságot rótt ki a Kovászna megyei kormánymegbízott (prefektus), amiért a nemzeti ünnep alkalmából általuk kihelyezett magyar nemzeti színű zászlók, szalagok, kokárdák mellé elmúlasztották azonos számban román nemzeti színű hasonlókat kihelyezni, ahogyan azt szerinte az 1994/75-ös zászlótörvény előírja. Ugyanígy járt a szomszédos Hargita megyei Székelyudvarhely polgármestere, Gálfi Árpád is. Antal Árpád  a 2001/1157-es kormányhatározatra hivatkozva megtagadta a helytartó utasításának végrehajtását. Az említett dokumentum kimondja: azon nemzeti kisebbségek, amelyek rendelkeznek országos szintű szervezettel, saját rendezvényeiken használhatják a saját jelképeiket is. Ennek szellemében helyezte ki a szentgyörgyi városháza a magyar nemzeti színű szalagokat, kokárdákat, illetve zászlókat.

A hármomszéki prefektus pénteken újabb 5-5 ezer lejes pénzbírságot rótt ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi és Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármesterekre, így azoknak összesen 10-10 ezer lejt kell befizetniük az államkasszába, hacsak a bíróság nem ad helyt a fellebbezésüknek. A magyargyűlölő helytartó másodszor azért büntetett, mert utólag úgy állapította meg, hogy március 15-én a két háromszéki városban nem volt egyforma számú magyar és román zászló.

A példátlanul szigorú prefektusi fellépések, az érintett elöljárók mellett, az RMDSZ elnökének tiltakozását is kiváltották. Kelemen Hunor szokatlanul kemény hangvételű állásfoglalásában egyenesen ámokfutásnak nevezte a prefektusok magyarellenes fellépéseit, a magyar szimbólumok elleni hadjáratát.

A prefektusi túlkapások csak tovább mérgezték a román-magyar viszonyt: szerdáról csütörtökre virradólag ismeretlen tettesek kék festékkel fújták le a Sepsiszentgyörgy Illyefalva felőli kijáratánál elhelyezett kétnyelvű várostábla magyar nyelvű feliratát. Ne feledjük, mindez egy olyan városban történt, ahonnan az a Dan Tănasă is származik, akinek a feljelentésére perek tömkelegét indították a székelyföldi önkormányzatok ellen a magyar jelképek használata miatt.

Tekintettel arra, hogy a Nagyrománia létrejöttét kimondó trianoni békediktátum századik évfordulújáig még két és fél évnyi folyamatos ünneplésre, s a vele együtt járó magyarellenes megnyilvánulásokra számíthatunk, ki kell mondanunk: mozgalmas, eseménydús időszaknak nézünk elébe.