Székely Szabadság Napja: Állhatatosságból, elszántságból elégtelen

Az idei Székely szabadság napi rendezvény annak rendje és módja szerint lezajlott, rendbontásra szerencsére nem került sor. Az események részletes beszámolói a különböző írott és elektronikus médiáorgánumoknak köszönhetően ismertek. Korábban Izsák Balázs 40 ezer résztvevővel számolt a marosvásárhelyi megemlékezésen és felvonuláson. Hogy pontosan mennyien is voltak, azt nehéz lenne megmondani: feltehetően sokkalta kevesebben, mint amennyire a szervezők számítottak, és minden bizonnyal többen, mint amennyire az ellenérdekelt román hatóságok becsülték a jelenlévők számát.

 Azt már megszokhattuk, hogy a román politikusok, hatóságok rendszerint ellenségesen viszonyulnak az eseményhez. Ezúttal sem volt másként: mind Maros megye prefektusa, mind Marosvásárhely polgármestere a törvény szigorú betartására, a csendháborítás elkerülésére, a helyi román lakosság nemzeti érzékenységének tiszteletben tartására szólította fel a résztvevőket.

Lényegében valami hasonló óhajt próbált megfogalmazni az SZNT elnöke, Izsák Balázs is azáltal, hogy kijelentette: ezúttal is arra kér minden résztvevőt, hogy megnyilvánulásaikkal óvják mind a románok, mind a magyarok emberi méltóságát, és kerüljék azokat a jelszavakat, amelyek idegenek az SZNT szándékától. Kifejtette, hogy mind a “Vesszen Trianon!”, mind a “Székelyföld nem Románia!” jelszó – ez utóbbi kijlentés tényként sem felel meg a valóságnak, sz. megj. – ellentétes az SZNT törekvéseivel. Az SZNT ugyanis nem revízió útján, hanem a román parlamentbe benyújtott autonómiastatútum elfogadtatása útján próbálja kivívni a székely szabadságot – tette hozzá.

A helyi román média inkább magyarellenességben jeleskedő, semmint a hiteles tájékoztatásbn kiemelkedő zászlóshajója, a Cuvintul Liber (Szabad Szó) c. napilap sorozatban közölte a gyűlöletkeltésre alkalmas cikkentyűket. Nyilván a békés etnikai együttélés jegyében. A rendezvény napjának előestéjén pedig híre kelt, hogy a hatóságok kitiltották Romániából Dabis Attilát, az SZNT külügyi megbízottját, akit pénteken a kora délutáni órákban tartottak fel a határátkelőhelyen, s akadályozták meg abban, hogy az országba lépjen.

Ilyen előzmények után került sor az idei Székely szabadság napi rendezvényre, amelyre az erdélyi magyar politikai pártok és nemzeti tanácsok mozgósítása sem volt azonos intenzitású. A háromszéki szervezetek egyöntetűen a jelenlétre mobilizáltak, ezzel szemben a marosszékiek például elmulasztották ezt.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, a megyei tanácselnök Péter Ferenc éppen mostra talált halaszthatatlan külföldi tennivalót, párttársa, Vass Levente, a marosvásárhelyi szervezet elnöke pedig most döbbent rá, hogy helyteleníti a rendezvény sorozatos marosvásárhelyi megszervezését, s ezért ő is a távolmaradás mellett döntött. Azon, hogy az MPP elnöke, Biró Zsolt 2016-os kifütyülése óta kerüli a Postarétet, s idénre is talált ürügyet a távolmaradásra, már nem csodálkozunk.

Annak ellenére, hogy a legnagyobb tömeget az első, a 2013-as rendezvény mozgatott meg, s azóta sem sikerült ezt még csak megközelíteni sem, azt kell mondanunk: már az a tény is, hogy nem halt el a kezdeményezés, bizony sikernek számít. Az viszont tragikus, hogy nem társult ehhez semmi konkrét cselekvés, ami az autonómiáért folytatott küzdelmet előrébb vitte volna. Közel három évtizeddel a rendszerváltás után sem sikerült egységes elképzelés szerint hadrendbe állítanunk erőinket. Ami, ismerjük el: szegénységi bizonyítvány – az állhatatosság, az elszántság kóros hiányát jelzi.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Sikerült – mi is?

Sikerült! – kürtölték világgá a hírt a szinte teljes jobboldali magyar médiában – bevallom, a …

10 hozzászólás

  1. Vihar egy kanál vízben.

  2. Addig nem szabad nyugodnia sem az Erdélyieknek sem az anyaországnak, ameddig az első és a második bécsi döntés határait nem állítják vissza.

  3. Akkor lesz székely autonómia, ha előbb Erdély autonómiát kap. Ehhez össze kell fogni a románokkal, bármi is a véleményünk róluk!

  4. Amíg olyan vezetőink vannak, mint Izsák Balázs bácsi és anyaországi támogatóink, mint Szili Kati néni sohasem lesz itt autonómia. Kész röhej az egész!

    • Minden közösségnek olyan vezetői vannak, amit kitermel, megválaszt! Az ön által említett vezetőknek megvan /Volt./ a maga feladata, amit ha valaki kevésnek talál, akkor tovább fejlesztheti vagy más irányt adhat neki. Felemelő érzés sokszor szidni a vezetőinket /Nekem is átmeneti megnyugvást adott többször is!/, de valójában mi döntjük el, hogy mivé fejlődik a közösségünk, akár úgy, hogy önmagunk vállaljuk fel a vezetőszerepet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük