A két intézmény vezetőinek közös akaratából eldöntetett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyerészeti Egyetem és a Petru Maior Egyetem egyesítése. A MOGYE szenátusának magyar tagjai távolmaradásukkal tiltakoztak ugyan a döntés ellen, megakadályozni azonban nem tudták, hisz nélkülük is döntésképes volt a testület.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet 1948-ban hozták létre, miután az 1945-ben Kolozsvárról Vásárhelyre átköltözött orvosi kart önállósították. Az új egyetem tanulmányi nyelve a magyar volt. 1962-ben, bukaresti nyomásra, bevezették a kétnyelvű oktatást, az előadásokat románul és magyarul, a gyakorlati órákat csak románul lehetett hallgatni. Attól kezdődően folyamatos a magyar diákok részarányának visszaszorítására irányuló, a magyar oktatás leépítését, majd felszámolását célzó intézkedések sora. Ebbe a sorba illeszkedik a két vásárhelyi felsőoktatási intézmény egyesítését kimondó szerdai döntés is, ami gyakorlatban 2019 őszétől valósulhat meg, ha a román Oktatásügyi Minisztérium is jóváhagyja a fúziót.
Tehát a labda a politikum, pontosabban az RMDSZ térfelén pattog: nekik kellene rávenniük a román kormányt, hogy megakadályozza a két intézmény egyesítését. Hogy képesek lesznek-e rá, az nagyon kétséges. A helyzet – az előzmények ismeretében ez kimondható – nem túl ígéretes. Az RMDSZ eddigi kormányzati szerepvállalásai, néhány apró részsiker ellenére, nem jártak sok eredménnyel. Ez elsősorban az oktatás területén a legszembetűnőbb: az önálló magyar tannyelvű állami tudományegyetemről ma már szó sem esik, a MOGYE önálló magyar tagozatának felállítása pedig – bár már hét esztendeje törvény rendelkezik róla – elbukott az egyetemi autonómiára hivatkozó román többségű intézményi vezetés ellenállásán. Az RMDSZ érdekérvényesítő erejéből ma már a marosvásárhelyi római katolikus középiskola újraindítására sem futja.
Mindenesetre nehéz napok várnak a magyar orvosképzés sorsáért még felelősséget érző oktatókra, ha a mostani, magyarbarátsággal nem vádolható román szenátusi tagok mellett a Petru Maior bizonyítottan sovénnacionalista vezetőivel is meg kell majd küzdeniük.
Ezek után adódik a kérdés: nem lenne-e helyes megoldás az orvosit, meg az egyetemen folyó egyéb magyar nyelvű képzést átmenteni a magyar állami támogatással működő Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemre?
Nagyon jó összefoglalás, és az utolsó kérdés igen elgondolkodtató, és Erdélyiként egyet is értenék vele. A románoknál nagyon soviniszta nincs a világon. Kifele mindenkinek azt hangoztatják minden fórumon, hogy mennyire tiszteletben tartják a kisebbségek igényeit és jogait, azonban még egy rozsdás kétnyelvű utcanévtáblát sem engednek kitenni. EURÓPA/BRÜSSZEL/EU/TASZ/LIBE/HB/ miért nem lép fel ezekben az ügyekben? Miért nem áll ki a valódi üldözöttek mellett?
Valóban el kell gondolkodni, hogy ezeket a szakokat integrálják a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetembe. Azonban csak akkor, ha helyileg Marosvásárhelyen marad az oktatás! Nem szabad elvinni az oktatókat Kolozsvárra vagy Nagyváradra, hiszen pontosan ezt akarják elérni. A román titkosszolgálatot ugyanis nem elsősorban ezek az intézmények (MOGYE és Katolikus Líceum), hanem maga Maraosvásárhely érdekli. Mivel még mindig 40% felett van az ottani magyarság aránya, könnyű szerrel válhat ismét a Székelyföld nevű régió újra magyar többségű székhelyévé és az egyetlen, magyar többségű, 100 000 főnél nagyobb lakosú várossá Romániában. A román cél ennek elkerülése, ezért mindent megpróbálnak, hogy a magyar értelmiség = magyar lakosság Marosvásárhelyre áramoljon és később ott ragadjon. A katolikus líceum ügyében még lehet egy darabig Draganea „intézkedésére” várni, hátha végül tud valamit tenni az ügyben a híresen megnízható román ígéretek alapján, de ha nem történik semmi, akkor Magyarországnak kell ezeket az iskolákat megmenteni.