Magyargyűlölet – csak úgy zsigerből…

A legsötétebb történelmi időkre emlékezetető törvénykezdeményezéssel álltak elő a román parlamentben: börtönnel büntetnék a románellenes megnyilvánulásokat. Hogy mi minősül annak, mármint románellenes megnyilvánulásnak, azt természetesen ők döntik el. Ha jogszabály lesz a tervezetből. Aggodalomra okot adó részlet: ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt vannak az aláírók között. A kezdeményezők állítása szerint a jogszabálytervezet mintájául az antiszemitizmus visszaszorítását célzó nemrég elfogadott törvény szolgált.

A törvénytervezet szerint románellenesnek nevezhető minden olyan gesztus és kifejezés, amelyet a románokkal, a román közösségi intézményekkel vagy román templomokkal szembeni gyűlölet vezérel. Azaz: gyakorlatilag mindenre ráfogható lesz a románellenesség. Amit keményen büntetnének: például három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel a románellenes megnyilvánulásokat és románellenes jelképek nyilvános terjesztését, illetve háromtól tíz évig terjedő börtönnel a románellenes szervezkedést vagy annak pénzelését. A tanult törvényhozók perverz módon arról sem feledkeztek meg, hogy egyúttal az árulást is bátorítsák: büntetlenséget ígérnek a románellenes szervezetek „leleplezőinek”.

Hogy ki, kik ellen irányul a fényes tekintetű törvényhozók jogszabálytervezete, az az indoklás szövegéből nyomban kiviláglik: az áll benne, hogy a románellenesség történelmi gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, amikor Erdély „kiváltságos” nemzetei – a magyarok, szászok és székelyek – „megtűrt” népként kezelték a románokat, továbbá: a románokkal szembeni gyűlölet ma is megnyilvánul az “úgynevezett” Székelyföld autonómiájának eszméjét hirdető erdélyi megemlékezéseken és egyéb rendezvényeken. Amely „államellenes”, „szakadár”, „sovén” akciókat a magyar állam finanszíroz. Nos, az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy a jogszabálytervezet az erdélyi magyarság ellen irányul.

Annak ellenére, hogy kizártnak tartom – bár lehet, csak naivságom határtalan –, hogy valaha törvény váljék belőle, de már maga a tény, hogy vannak román politikusok – közemberek és egyéb válogatott cigánylegények is valószínűleg –, akiknek a fejében hasonló megfordulhat, azt bizonyítja, hogy a beteges kisebbrendűségi érzésből, zsigeri magyargyűlöletből, tahóságból fakadó ökörségek tárháza kimeríthetetlen Romániában.

Akik pedig egy nemzet szempontjából tekintve korszakos jelentőségű történelmi eseményt – mint amilyennek a centenáriumára most a románok készülnek – csak a más nemzethez tartozók kárára, megalázása által képesek megünnepelni, nos, azok valamit végleg félreértettek…