Lehazudnák a csillagokat az égről

Forrnak a politikai osztály kormánypárti és ellenzéki oldala, a román média és az úgynevezett akadémiai világ által egyaránt táplált magyarellenes indulatok a Gyulafehérvári Kiáltvány – tudják: amelyik kimondta Erdély Romániához csatolását – centenáriumának évében.

Az 1918. december 1-jén Gyulafehérváron összegyűlt románok kiáltványban fejezték ki követelésüket, hogy Erdély csatlakozzon Romániához. Az ez alkalommal közfelkiáltással elfogadott dokumentumban a következőket ígérték: teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népeknek; egyenlő jog és teljes autonóm szabadság az állam összes felekezetének; korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jog, stb. Hogy mindebből mi valósult meg az elmúlt száz esztendőben? Nem sok, mondhatnánk: szinte semmi.

Válaszként az erdélyi magyarok 1918. december 22-én Kolozsváron egy ellengyűlést tartottak, amelyen viszont azt mondták ki, hogy ők pedig ragaszkodnak Magyarország területi épségéhez, egyben követelik „minden ittlakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot”. Az erdélyi németség a Romániával való egyesülés mellett foglalt állást. Később a legnagyobb szász társadalmi egyesület ugyan tiltakozott Erdély elszakítása ellen, kijelentve, hogy Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti, de ez már nem sokat jelentett.

Megjegyzendő: mindhárom dokumentum  jogilag egyenértékű, pontosabban születésük pillanatában a nemzetközi jog szempontjából semmit sem ért. A román álláspontnak a román hadsereg bevonulása adott súlyt, amit 1920. június 4-én Trianonban emeltek jogi erőre.

A centenárium kapcsán többször elhangzott magyar részről: csak azt kérjük, amit a Gyulahervári Kiáltványban anno megígértek nekünk. Elsősorban autonómiát. Nos, nem mondható, hogy az ígéretek be nem tartásának tényével való szembesítés rossz lépés volt, de azt talán azok sem remélték, akik megtették, hogy beismerésre, jobb gondolatokra készteti a román felet. Annál inkább a szokásos (ki)magyarázkodásra, értelmezési hókuszpókuszokra, az igazság sajátos módon  történő kibontására. Magyarán: lehazudnák a csillagot is az égről, csakhogy vélt igazukat bizonyítsák.

Ezt tette legutóbb a Román Akadémia szekus múltú elnöke is, aki kerek-perec kijelentette: az említett Gyulafehérvári Kiáltványban egyáltalán nem ígértek autonómiát, következésképpen az ígéretek be nem tartására vonatkozó magyar érvelés hamis. Hogy kit győzött, győzhetett meg az akadémiai elnök ezzel az érveléssel, azt nem nehéz elképzelni. Mindenesetre nem ártana valamiféle frissebben datált, Románia által is aláírt nemzetközi egyzményre, dokumentumra hivatkozni az autonómia melletti érvéként, mondjuk az ET 1201-es ajánlására, amelynek 11. pontja éppen a területi autonómiáról szól.

Igaz, ez sem jelent sokat, különösen a román politikusok számára, akik nem akadnak fenn, ha egy egyezmény, szerződés pontjainak megszegése szolgálja pillanatnyi érdeküket. Ismerik a mondást: ha egy román politikus aláír egy szerződést, az nem bizonyít semmit, azt végképp nem, hogy be is szándékozik tartani, legfennebb annyit, hogy tud írni.