Ivánka

Nagyivánt a városka neves ügyvédjeként ismerték, azok közé a rendszerváltás után fényes karriert befutott figurák közé tartozott, akikre igencsak illett az újgazdag jelző. – Olyan alak, aki felfele nyal, lefele rúg. Nagy ház, nagy autó: nagy pofa. Egójánál, arroganciájánál csak pénzéhsége volt nagyobb, azt hitte, az ember értéke egyenesen arányos pénztárcájának vastagságával – jellemezte a figurát.

Kemenes Iván, azaz Nagyiván apja is jogász volt, a Trianonban bekövetkezett nemzetcsonkítás évében született, ő volt a háromgyerekes család elsőszülött fia. Szépen ívelő karrierjét a kommunista rendszer tette tönkre, „egészségtelen” társadalmi származása miatt az ötvenes évek legelején el kellett hagynia a pályát, méghozzá végleg. Nagyiván gyermek- és ifjú korában megtapasztalta a kitaszítottságot, ami komoly nélkülözésekkel társult. Aztán a hatvanas évek derekán bekövetkezett „enyhülés” megváltoztatta az ő életét is, hisz lehetősége nyílt a tanulásra. Törekvő, ambiciózus emberként olyan elszántsággal vágott az élet sűrűjébe, mint aki egymaga akarja kicsikarni mindazt, amit a sors szüleitől s tőle mindaddig igazságtalanul megtagadott.

A ’89-es fordulat után, amint lehetősége nyílt rá, ügyvédi irodát nyitott, igen széles ügyfélkörre tett szert, miközben a politikusokkal is jó, pontosabban: jól jövedelmező kapcsolatokat ápolt. A Kemenes & Társai ügyvédi iroda lassan kinőtte magát, számos alkalmazottat foglalkoztatott, s nem mellékesen igen jól hozott a konyhára, elsősorban Nagyivánnak és családjának. A fiatal ügyvédbojtárok egymás sarkára hágtak, komoly pénzeket áldoztak azért, hogy Nagyivánnál jussanak gyakornoki álláshoz. Futott a szekér, és ez meglátszott Nagyivánék rohamos anyagi gyarapodásán is.

Lassan Ivánka is embersorba cseperedett, szülei úgy döntöttek, az apa nyomdokaiba állítják. Szellemi képességei átlag alattiak voltak, ennek ellenére – elsősorban Nagyiván kapcsolatai révén – sikerült elvégeznie a jogot. Apja nagy elánnal próbálta tolni felfelé a társadalmi ranglétrán, „megcsinálni” a gyermek jövőjét, de Ivánka rendre csődöt mondott: valahogy hiányzott belőle az az ambíció, ami Nagyivánt mozgatta, űzte. A politikai pályára is ráállították, de nem jutott messze: rendre rosszul ítélte meg a helyzetét, nem jól választotta meg a „szövetségeseit”. Hiába na, sem felkészültsége, sem érzéke nem volt a politikához. Egyedül a nagyképűség, kivagyiság tekintetében hasonlított Nagyivánra. Ez okozta vesztét is.

Ivánkát egy magas kormánytisztséget betöltő helybéli politikus szűk tanácsadói testületébe protezsálta be apja. Nem volt sok tennivalója, tanácsokért sem fordult hozzá a főnöke, viszont csicskáztatta kíméletlenül, rajta keresztül bonyolította le piszkos, de anyagilag meglehetősen hasznos ügyeit. Ivánka szemrebbenés nélkül elvégzett mindent, amivel megbízták. Esetenként csurrant-cseppent neki is. A tanácsosság igencsak imponált neki, főleg a státust ölelő aura; fürdött benne, mint veréb a porban.

Csakhogy hirtelen arra ébredt, hogy korrupcióval gyanúsítják. A gyanúból vád lett, abból meg ítélet. Ivánka pedig – apja tanácsára – külföldre szökött a másfél év letöltendő börtönbüntetés elől. Nagyiván jelenleg azon ügyködik, hogy úgy állítsa be az esetet, mintha a „gyermek” etnikai jellegű politikai üldözésnek lenne az áldozata. Nem kizárt, hogy ez is sikerül neki.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Csak az nem látja, aki nem akarja

Már csak ilyen az emberfia, mindig reményteljes várakozás tölti el, ha új arcok, tehetséges emberek …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük