Iohannis nem jól tudja – vagy hazudik…

Kibújt a szög a zsákból, akarom mondani a román államfő européer jelmeze alól a magyargyűlölő faragatlan bakszász. Történt, hogy az elmúlt hétvégén Aachenben ünnepélyes keretek között átvehette a még 2020-ban neki ítélt Nemzetközi Károly-díjat. A díjat 1950 óta ítélik oda az európai egységért végzett kiemelkedő munkásság elismeréseként. Korábban megkapta már Martin Schulz német szociáldemokrata politikus, az Európai Parlament volt elnöke, Wolfgang Schäuble, a német szövetségi parlament (Bundestag) elnöke, Dalia Grybauskaite volt litván államfő és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács korábbi elnöke. 2018-ban Emmanuel Macron francia államfő, 2019-ben pedig António Guterres ENSZ-főtitkár kapta meg a rangos kitüntetést. Ezt a sort folytatta Iohannis, akit azért részesítettek a kitüntetésben, mert „nagy erővel és komoly sikerrel vezette Romániát egy Európa-párti, jogállami politika felé”, továbbá „a román elnök erősíti az Európai Uniót, kiáll a céljai mellett és szorgalmazza az uniós tagállamok együttműködését”. Mi több: „politikai teljesítménye 1989 óta az egyik legnagyobb jelentőségű előrelépés az integráció felé”.

A hivatalos díjátadást követő nyilvános beszélgetésen Iohannist egy „szomszédos országról” kérdezték, amelynek „néha Európa-ellenes a hozzáállása és megkérdőjelezi a trianoni határokat”. Iohannis így reagált: „Egy kicsit olyan, mint egy családi összejövetelen, amelyen a legtöbbünknek van egy másodfokú, harmadfokú unokatestvérünk, aki ötpercenként a tálakban tapos, de nem rúgjuk ki, mert rokon. Próbáljuk még tanítani, integrálni, megnyugtatni, ez a recept szerintem. Nem támogatom a kizárást, a szervezetből való eltávolítást, az ilyen jellegű büntetések nem hozzák meg a sokak által várt eredményeket. Azt hiszem, ezeknek az embereknek nagyon őszintén el kell mondanunk, melyek az elvárások, és folytatnunk kell a dolgainkat” – mondta az államfő, majd Trianonról is beszélt. Bár ne tette volna, mert ezzel elárulta, hogy vagy hiányosak a történelmi ismeretei, vagy tudatosan hazudik… „Tudom, világos, hogy a szomszédos országunkról beszélnek, és engem jobban bosszant, mint önöket, a Trianonnal kapcsolatos kijelentéseik. Én vagyok az ország elnöke, erdélyi vagyok, népgyűléssel/népszavazással döntöttünk, vagyis népként azt mondtuk, hogy csatlakozni akarunk Romániához, nem loptunk el senkitől semmit, ez önrendelkezés volt, az önrendelkezési jogunk. Erdély így lett Románia része. Aztán így lett Kárpátalja Ukrajna része és így tovább. De minderre nincs szükség, nem akarják, senki sem akarja visszacsinálni, senki sem akar megkérdőjelezni néhány történelmi folyamatot. Talán néhány populista ezt teszi, de ezek a populisták – ez van – léteznek Európában, de azt hiszem, őket csak az eredményekkel lehet legyőzni” – magyarázta Klaus Iohannis.

Mit lehet, mit érdemes ehhez hozzátenni? Annyit mindenképpen, hogy Iohannis rosszul tudja, nem a gyulafehérvári nagygyűlés határozata volt a döntő Erdélynek Romániához csatolásában. A nemzetközi jog szempontjából az 1918 december 22-i  kolozsvári magyar népgyűlés, amely hűséget tett Magyarország mellett, azonos értékű volt a gyulafehérvárival, de az a győztes hatalmak közül senkit sem érdekelt.

Az erdélyi szászok szemrebbenés nélkül átálltak Bukarest oldalára, elárulva azt az államot, amely széles körű autonómiát biztosítva a nemzeti közösségnek, hozzájárult annak mintegy nyolc évszázadon keresztül való fennmaradásához. A sors fintora, hogy a romániai/erdélyi németség épp az új államalakulatban jutott az etnikai közösségként való teljes megsemmisülés állapotába.

De hát ezt a román államfő a jelek szerint nem így tudja.