Erdélyi Levelek …egy újabb PestiSrácok.hu Multiszájt honlap…
Bekövetkezett az, ami előrelátható volt: Klaus – most már végképp – Iohannis engedett a posztkommunista többségű becsületbírósági indítványnak és visszavonta Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet. Csak úgy mellékesen jegyezzük meg: amit az 1989-es rendszerváltás elindításában szerzett érdemeiért kapott, még Traian Basescu elnöksége idején.
A román államfő ezzel a lépésével beállt azon politikusok sorába, akiknek legfőbb és egyetlen célja: a román nemzetállamiság, a Kocsis István által oly találóan dákoromanizmusnak nevezett nagyromán eszmék szolgálata. Azoknak, akiket meglepett az elnöki döntés, akik értetlenül fogadták a barátságtalan lépést: már amikor felmerült a nagyszebeni polgármester neve a lehetséges államelnök-jelöltek között, már akkor sokan feltették kérdést: egyáltalán lehet-e esélye arra, hogy megválasszák? Azaz: a romániai állapotok, az államilag gerjesztett és fenntartott, gyakran a kizárólasságig terjedő nacionalizmus körülményei között lehet-e esélye egy nem román jelöltnek arra, hogy ilyen magas tisztségbe megválasszák? A válasz egyértelmű volt akkor is, ma is: nincs!
Tudtuk róla, hogy szász nemzetiségű és luteránus, amiként azt is, hogy korábbi karrierje, polgármesteri tisztsége, illetve liberális pártbeli sikerei nem voltak összefüggésben nemzetiségi hovatartozásával. Akár az is kijelenthető: németsége (szászsága) ellenére lett az, aki. Ami pedig a legfontosabb: kizárólag úgy és azért válhatott azzá, amivé vált, mert teljesen beépült a román politikai környezetbe, tökéletesen hasonult hozzá. Erkölcsben, magatartásban egyaránt. Tudnia kellett, az előrejutást az biztosíthatja számára, ha románabbá és ortodoxabbá válik a románoknál, az ortodoxoknál.
A mostani eset, Tőkés érdemrendjének megvonása is azt bizonyítja, hogy Iohannisban kóros tüneteket produkál a túlhajtott megfelelési kényszer. Ebből következően, mint ahogyan érzéketlenül viszonyul a magyarság autonómiatörekvései iránt is, egyáltalán nem számíthatunk arra, hogy szót emeljen a kisebbségi jogok szavatolásáért.
„Mivel Johannis nem volt a nagy román pártok egyikének tagja, a román közvélemény szemében függetlennek tűnt. Az általa vezetett RNDF mindazonáltal eddig szorosan együttműködött a Nemzeti Liberális Párttal (PNL). Miután 2009. október 13-án a hivatalban levő miniszterelnök, Emil Boc ellen bizalmatlansági indítványt szavaztak meg, több romániai párt (PNL, RMDSZ, és más romániai kisebbségeket képviselő pártok) Johannist javasolták átmeneti utódjául.[3][4] 2009. október 14-én Johannis hivatalosan is vállalta a jelölést.”
Amúgy valaki felvilágosíthatna,hogy a keresztény-liberális,az mégis milyen? Olyan igazi fából vaskarika?
Na ez az úr bebizonyította,hogy román. S akkor? Várt valaki mást?
Nem ismerem Erdélyt. A liberálisokat azt hiszem,hogy inkább……
Teljesen egyetértek az előttem szólóval, és a cikkben foglaltakkal. Sajnos minden népben a felszínre kerülnek időnként ilyen kollaboránsok, akik sokszor rosszabbak, mint akikhez csapódnak. Szomorú. Arra lennék kíváncsi, vajon hogyan néz ez a kedves szász ember a többi szász szemébe ilyenkor? Vagy inkább kerüli őket?
Egy nagydarab kisebbik rosszként választatott meg.
Aztán kiegyenlítődött.