Frusztrált nagyrománok

Megszokott jelenség, hogy vannak ilyen-olyan vezető tisztségeket betöltő román emberek, akik a hatalom feltétel nélküli védettségét élvezik: tegyenek bármit, kövessenek el bármilyen törvénytelenséget, hajuk szála sem görbül. Mindez elsősorban Erdélyre jellemző, különösen a magyarok által is sűrűn lakott vidékekre.                                                              

A minap számolt be a helyi magyar média, hogy rövid „száműzetés” után visszakerült a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség élére a „székely ízeket” tagadó, egyébként magyarellenes intézkedéseiról elhíresült Mircea Diacon. Lemondását a háromszéki magyar politikai vezetők kérték, mert rendszeresen túllépte a hatáskörét, ittasan előbb kocsmai verekedést kezdeményezett, majd balesetet okozott, az ügyészség azonban nem emelt vádat ellene. „Barátunkat” múlt év decemberében mozdították el a háromszéki fogyasztóvédelem igazgatói székéből, de inkább felfelé buktatták, semmint eltávolítsák a „rendszerből”. Több mint valószínű, eszük ágában sem volt a magyar lakosság zaklatásában kiváló érdemeket szerzett „szakembertől” megszabadulni. Rövid brassói és besztercei kitérő után most újra Sepsiszentgyörgyről zaklathatja a magyarokat.

A másik eset azé a Sebastian Cucoș főrendőré, aki a csendőrség vezérkari főnökeként személyesen irányította a június 6-ai úzvölgyi eseményeken a pogromban résztvevő románokra vigyázó rendfenntartó erőket. Sőt, emberünk a helyszínre érkező –irányított, szállított – focihuligánokkal is kiválóan szót értett. Akárhonnan is nézzük, kulcsszerepet játszott – kinek a megbízásából? – az eseményekben. Mint ahogyan a tavaly augusztusi bukaresti tüntetés kíméletlen szétverésében is.

Az eddigiekből is kitűnik, vannak, akik kiemelt szerepet játszanak a magyarok megfélemlítésében, közvetve szülőföldjükről való elűzésében. Mielőtt bárki is elhamarkodott következtetések levonásával, felelőtlen általánosítással vádolhatna, hadd emlékeztessek: jövőben lesz harminc esztendeje, hogy az ismert szekus eszközökkel – diverziókeltés, a magyarellenes hangulat felsrófolása, stb. – kirobbantották a marosvásárhelyi pogromot, amelynek következményeként egyesek szerint 1o, míg mások szerint 15 ezer magyar hagyta el a „frontvárost”, zömük az anyaországban keresett és talált menedéket.

Hogy például a magyar szimbólumok és nyelhasználat ellen keresztes hadjáratot folytató Dan Tanasa mögött kik állnak, kik szolgáltatják neki a muníciót, azaz az információkat, és kik látják el számtalan perében a jogi képviseletet, az is jól sejthető.

Bárki kérdezhetné: miért ez a velünk szembeni ellenséges magatartás, elszántság a barátainknak aligha nevezhetőkben? Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk: a sovénnacionalista románok körében elfogadhatatlan, hogy száz esztendővel utána, hogy Erdélyt Romániához csatolták, mi még közel másfél milliónyian itt vagyunk. Mi több, magyarul beszélünk, érzünk.

Ez is érdekes

Kinek higgyünk?

Szombaton történt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök egy beszédében azt mondta: Magyarország, Románia és Lengyelország …

9 hozzászólás

  1. Itt az ideje, hogy a magyar állam az Usa, Oroszország és Kína barátságát kihasználva visszavegye Erdélyt, vagy legalábbis a magyarok lakta részét. Ez lenne a legméltóbb emléke Trianonnak.

    • Az USA most haverja a románoknak, mert Romániába telepített fegyverrendszereket, használhatja Konstancát.
      Az oroszok nem komálják őket, de Ukrajna nagyobb falat.
      Kína meg nem ártja bele magát nyíltan egy ilyen ügybe, de titokban sem: aki velünk jóban van, az minimum a rosszallásra számíthat 7 államtól.

  2. Kallotomcat

    Logikus! Szerintem a felsorolt országok közül egy se a barátunk, magas ívben tesznek ránk, gyalogok vagyunk a “nagy sakktáblán”. Sajnos….

  3. Mi is emlékezzünk Károlyi Mihályra, aki tehetetlenkedésével bátorította az országrablókat, hagyta szétverni a magyar állam hatalmát; Lindner Bélára, aki hagyta teljesen szétzülleni a hadsereget, majd Belgrádban dísztemetést kapott Titótól; Kun Bélára, aki aláásta kommunista haverjaival a magyar államot már 1918-ban. Utána mindhárman külföldre pucoltak.

  4. Hogy lehet az, hogy egy ilyen magyar közösségben tud llétezni ez a kétt szemét román oláh mint Mircea Diacon vagy Sebastian Cucos, hogy nem fordul meg ezek gyomrában a Székely kacor, hogy kimernek még menni az utcárai, hogy megismerjék a magyarok Istenét.

  5. Bodonyi András

    A hatalom az okosól fél, nem az erőstől.

  6. A tények kedvéért
    1.
    A Securitate ill utódja él és virul. Az ún. magyarellenes akciók állandóak, lásd. pl. pápalátogatás, úz völgyi temető v. honvéd craiova meccs. Aki érintett, itt volt az érti.
    Ebből éltetik, táplálják a nagyromán identitást. Három emberöltő alatt rengeteg romániai magyart beszerveztek, sőt a kishazában is számos, akár közimert ügynökük dolgozik.

    2. Történelmi tény: Magyarország nem volt soha Erdély jó gazdája. Erdély sikeres jövőjének kulcsa aterületi és közigazgatási autonómia. Volt száz év román uralom, az eredmény magáért bészél. Jöjjön hát az autonómia.

    • Az a helyzet, hogy Magyarország alig-alig volt egyáltalán gazdája Erdélynek, nagyjábó a mohácsi vész előtt. aztán a saját gazdája lett, a XVII. szátad végétől a kiegyezésig külön kormányozták (ha emlékszik történelemből ’48-as követelés volt: Únió Erdéllyel!)

  7. A Jancsó név zavaró lehet keresztnév nélkül, mert volt Jancsó Benedek, aki Erdély történetét megírta, kissé más szemüvegen – az érintettek szemüvegén -keresztül, mint a nevezetes akadémiai háromkötetes.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.