BÚÉK!

Bevallom: egy ideje kerülöm a szilveszteri féktelen dínomdánomokat, hangoskodásokat. Ellentétben a karácsonnyal, amelyben tagadhatatlanul megvan a lelki emelkedettség, a családi meghittség, a szilveszteri mulatságok számomra már fárasztóvá váltak. Különösen, hogy orvosi tanácsra és asszonyi intésre hallgatva próbálok mérsékelten vigadozni. Holott közben jól tudom: mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az Isten”, s azt is, hogy „csak az igaz, ami végtelen, minden véges megalkuvás”. Igen, örülni, vigadozni csak teljes mellszélességgel, szívvel-lélekkel, önfeledten és tiszta lelkiismerettel lehet, illetve csak így érdemes.

Lesz-e okunk örömre az új esztendőben? Feltehetőleg sokakat érdekelne a válasz, amikor mérlegre teszik az éppen elmúlt esztendőt, s a soron következő kilátásait latolgatják. Már ha kedvük szottyan ilyen hiábavalóságokkal foglalatoskodni. Ment-e általunk, illetve mehet-e a soron következő évben a világ elébb? Ez az a kérdés, amelyet rendre felteszünk minden év fordulóján, aztán vagy válaszolunk rá, vagy nem. Többnyire nem… Pedig bizony fontos lenne tudni, majd tudatosítani, hogy a nemzet, amelyhez tartozónak tudjuk, valljuk magunkat éppen milyen állapotban leledzik, hogy a közösség, amelynek tagjaként éljük napjainkat éppen emelkedő vagy hanyatló pályán van-e.

Örömmel, elégedettséggel tölt el minden épeszű magyar embert, hogy az anyaország felemelkedőben van. Nemcsak a bővülő gazdaságra lehetünk büszkék, hanem az élet egyéb területein észlelhető fejlődésre is. Igen – a CEU-ért hisztiző ballibbantak bosszantására! –, még az oktatásban és az egészségügyben is. Ami a legfontosabb: a szellemi, lelki, erkölcsi értelemben egyaránt erősödő Magyarország egyben szilárd támaszt is jelent az elszakított területeken élő nemzetrészek számára. Ennyi pénzt még soha, egyetlen kormányzat sem fordított a határon túli magyarság fennmaradását garantáló intézményrendszerének fenntartására. Az ők, a mi felelősségünk, hogy miként gazdálkodunk vele, hogy miként sáfárkodunk a tálentumainkkal.

Végezetül: mit kívánhatnék magunknak, a hozzám hasonló módon gondolkodóknak az új esztendőre? Azt, hogy sose legyen rosszabb évünk, mint amilyen a tavalyi volt! A magyar kormánynak meg méltó ellenzéket, mert ami most van, azt sem méltónak, sem ellenzéknek nem lehet nevezni. Nekünk, erdélyieknek pedig a megreformálhatatlannak bizonyult RMDSZ helyett valamiféle alternatívát.

BÚÉK!

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

8 hozzászólás

  1. Sikerekben gazdag évet kívánunk erdélyi testvéreinknek és sok anyaországi támogatást,mert nekünk is öröm olvasni egy-egy táblácskán,hogy :épült a Magyar Kormány segítségével.Hajrá Erdély !

  2. Önöknek is boldog új esztendőt!

  3. Kedves Felebarátaim! Kívánok mindenkinek boldog, az idősebbeknek pihentető, a fiataloknak gyermekáldásban bővelkedő újesztendőt!

  4. Drága Felebarátaim! Mindenkinek boldog, az idősebbeknek nyugodt, pihentető, a fiataloknak gyermekáldásban gazdag újesztendőt kívánok!

  5. Sajnos ide, nincs módom többet írni! Kétszer elküldtem újévi jókívánságaimat, mindkétszer eltűnt. Azért harmadszor is nekiveselkedem, de most már röviden, csak annyi BUÉK! (Most már nem erőlködöm a szabatos fogalmazással, mert lehet, hogy ez is eltűnik.)

  6. A legfontosabb: jó egészséget kívánok Önöknek 2019-ben is!

  7. Kevesebb kérdést, több választ és BÚÉK:-)

  8. Boldog uj evet Sracok !!!!

Hozzászólás a(z) Contrabass bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük