Bejrút és Marosvásárhely

Közel hete történt a bejrúti robbanás, azóta a teljes libanoni, sőt a világsajtó jelentős része a katasztrófa körülményeit, okait és feltételezett következményeit taglalja. Az elrettentő képsorok bejárták a világot, azokon szörnyülködik a megrettent médiafogyasztó. Az eset után robbanásig feszült a helyzet Bejrútban, békésnek aligha nevezhető tömegek követelik a kormány azonnali menesztését. Úgy fest, még Libanon sem következmények nélküli ország.

Amit egyelőre tudunk: 2750 tonna ammónium-nitrátot tároltak nem éppen szakszerű módon, alig száz méterre a lakóövezettől. Hogy mitől is robbant fel a veszélyes anyag, azt egyelőre nem tudni. A halálos áldozatok száma meghaladja a másfélszázat, a sérültek száma 5 ezer felett van, több mint  negyed millió lakás vált lakhatatlanná. A hatóságok szokás szerint vizsgálódnak. Hogy aztán mi lesz vizsgálódásuk eredménye, egyáltalán lesz-e, vagy megpróbálják jó keleti szokás szerint elkenni, elmaszatolni a felelősséget, nos, azt majd meglátjuk.

Hogy jön ide Marosvásárhely? – kérdezhetné bárki. Hát úgy, hogy az 1966-ban üzembe helyezett helyi vegyipari kombinát szintén nagy mennyiségű ammónium-nitrátot termel, illetve használ fel. A kombinát területén akár 10 ezer tonna ammónium-nitrát – figyelem: a bejrúti négyszerese! – is raktározható.

Az ipari monstrum – az itt  foglalkoztatottak száma az idők folyamán a másfél és a három ezer között ingadozott – a térség leginkább környezetszennyező létesítménye. Nem véletlen, hogy a légúti megbetegedések következtében elhunytak számát illetően Maros megye országosan a második, Marosvásárhely a megyeközpontok között az első helyet foglalja el. Bár a kombinát – a hatalom cinkosságával – mindent megtesz, hogy titokban tartsa a kétségbeejtő helyzetet, de az a tény, hogy a huzamosabban itt élők számára törvény garantálja, hogy két évvel korábban kérhessék nyugdíjazásukat, bizony igencsak nyílt beismerése annak, hogy gáz van.

Az évek során többször is felmerült a kombinát okozta környezetszennyezés esetleges felszámolásának gondolata, igaz, többnyire választási kampányok idején. Amiről aztán a voksolás másnapján azonnal meg is feledkeztek. Az RMDSZ első vonalába tartozó politikusai, valamint a jelenlegi polgármesterjelölt is ágált már a kombinát ellen. Emlékeztetőül: anno Borbély László frissen kinevezett miniszterként lengette be, hogy kérni fogja a kombinát bezárását, hogy aztán a helyi kosárlabdacsapattal kötött szponzori szerződés megkötése után azonnal visszavonulót fújjon, majd a 2016-os helyhatósági választásokon egyszer már elbukott, most újrázó Soós Zoltán polgármesterjelölt is a kombinát bezárásával kampányolt.

Természetesen minden hasonló kezdeményezés eleve kudarcra ítélt. Túl nagy falat ez a helyi politikai erők számára, túl nagyok az anyagi érdekeltségek.  Ennek ellenére, hisz kampány van újra, most a polgármesterjelöltek újra próbálkoznak. Ők is tudják, hogy esélyük a nullával egyenlő, de legalább nem érheti szó a ház elejét.