A szétesés felé sodródik az RMDSZ

Minden jel arra mutat, hogy a szétesés felé sodródik az RMDSZ. Az a fejetlenség, ami a parlamenti jelöltlisták véglegesítése körül volt tapasztalható, mindenképpen ezt az állítást látszik alátámasztani. Az indulatok a jelöltek rangsorolásakor szabadultak el. Egy központosított, hierarchikus szervezettől joggal elvárható lett volna, hogy azonos és mindenhol kötelező szabályrendszer szerint döntsön egy ilyen fontos kérdést illetően. Ezzel szemben hol egy maroknyi kiválasztott, hol valamivel nagyobb számú, de szintén alapos előzetes szűrésen átesett „bizalmi” ember döntötte el, az egyszerre lépők közül kinek járjon a rétes.

A hirtelen eluralkodott általános fejetlenség egyik kiváltója az udvarhelyszéki jelöltállítás volt, ahol felső utasításra, az RMDSZ és az MPP közötti egyezségben foglaltaknak érvényt szerezve, átírták a széki jelölőgyűlésen kialakult sorrendet, s bejutó helyre tették a polgáriak elnökét, Biró Zsoltot. Ez hangos ellenkezést váltott ki az udvarhelyszéki polgármesterek körében, akik sehogy sem akarták elfogadni a rájuk oktrojált jelöltet. Hasonló álláspontot képviselt Verestóy Attila „örökös szenátor” is, s a kettős nyomásnak a SZÁT végül engedelmeskedett: Biró „Spága” Zsoltot a Maros megyei képviselőjelölt-listára pöccintették. Hogy az udvarhelyszékiek se örülhessenek – talán a szenátor által kitalált udvarhelyi polgármesterjelölt bukása miatti büntetésként – nagyszebeni jelöltet kaptak. A hűséges pártkatonának számító udvarhelyi Birtalan Józsefet pedig – érdemeinek elismeréseként – a bukaresti képviselőházi jelöltlista első, bejutásra esélyes helyére passzolták. Ami viszont a bukarestiek körében váltott ki tiltakozást, akik azzal fenyegetőznek, hogy mindannyian visszalépnek a jelöléstől. S mindez azért, hogy Biró Zsolt végül befutó helyhez jusson. Felmerül a kérdés: milyen szolgálatokat tehetett az RMDSZ-nek „Spágazsóti”, illetve milyeneket várnak el tőle a jövőben, ha ekkora felfordulást is hajlandók vállalni érte a „szövetségben”? És még valami: ha már annyira ragaszkodtak a nagyszebeni Benedek Zakariás mandátumhoz juttatásához, akkor miért nem őt tették a bukaresti jelöltlistára? És végül: mennyire befolyásolja majd a Maros megyeiek választási kedvét, hogy a felső pártvezetés, a pártdemokráciát semmibe véve, újra felülbírálta a helyi döntést?

Mindesetre a folyamatos kapkodással, ötleteléssel, a helyi döntések bizonyos háttéralkuk szerinti felülbírálásával azt bizonyítják, hogy minden látszat ellenére, továbbra is a régiek – Markó, Verestóy és társai – mondják ki a döntő szót a szervezetben. Hát ezért közeledik inkább a szétesés, mintsem a fennen hangoztatott megújulás felé az RMDSZ.