Dodonra várva

Igencsak felizgatta a nagyromán eszmék Dîmbovița parti híveinek kedélyeit Igor Dodon frissen megválasztott moldovai elnök moszkvai látogatása alkalmával tett kijelentéseivel. A Nagy-Románia létrejöttének közelgő százéves évfordulójára készülő román politikai elit, élve a NATO kelet-európai terjeszkedésével felértékelődött geopolitikai helyzetének előnyeivel, a Moldova Köztársaság EU-hoz fűződő kapcsolatainak minél szorosabbra fűzése, lehetőleg gyors csatlakozása mellett kötelezte el magát. Ami a bukaresti remények szerint komoly esélyt jelenthet a két állam egyesülésére.

Ilyen perspektívából tekintve az utóbbi hónapok politikai eseményei kiábrándítólag hathattak a román politikai osztályra. Trump választási győzelmét követően tanácstalanság lett úrrá a román politikai osztályon. Különösen, hogy Bukarest, a szinte teljes román média nyíltan Clinton mellett tette le a garast. Volt is hetekig tartó hisztérikus világvége hangulat, fogaknak csikorgatása a román hírcsatornákon a választási eredmények ismertetése után. Az elkeseredés a tetőfokra hágott, amikor híre kelt, hogy februárban mind Putyin – a románok számára Oroszország ősellenségnek számít, a hideg rázza őket, amikor róluk kénytelenek szót ejteni –, mind Trump budapesti látogatásra készül. A román geopolitikusok kénytelen-kelletlen elismerték, hogy Orbán Viktor és Magyarország tárgyalási pozíciói megerősödtek, különösen Romániához viszonyítva. Ez pedig az itteni értelmezésben elfogadhatatlan…

Törés állt be a két román állam viszonyában is, ha Moldovát egyáltalán román államnak lehet nevezni. A Szovjetunió szétesése után eltelt  negyedszázadnyi idő alatt sorra kudarcot vallott minden olyan bukaresti törekvés, amely az államközi kapcsolatok szorosabbra fűzését célozta. Hiába biztosították a moldovaiaknak a román állampolgárság könnyített felvételét, egy vékony román nacionalista réteget leszámítva, mereven elzárkóznak a Romániához való közeledés – hát még az egyesülés – gondolatától is… Annak ellenére is, hogy Románia, erejéhez mérten, gazdaságilag is támogatja Kisinyovot. A tavalyi  elnökválasztáson, a Romániához és az EU-hoz való közeledést preferáló, Bukarest által nyíltan támogatott Maria Sandu ellenében, az oroszbarát Igor Dodon győzött. Dodon első intézkedéseinek egyikeként levetette rezidenciájának épületéről az EU zászalaját – a Brüsszellel kötött társulási szerződés felmondása ezután következik –, az elnöki hivatal internetes oldalának román nyelvű változatát pedig – bármi is legyen az – moldován nyelvűre cserélte.

Ilyen előzmények után következett Dodon minapi moszkvai látogatása, ahol jelképes ajándékul egy, a XVIII. század végén, az 1790–1791-es orosz–török háború kirobbanása után készített, a mai Moldova Köztársaság és a romániai Moldva tartomány területét magába foglaló Nagy-Moldova térképet kapott Putyintól. A moldovai elnök a következő szavakkal köszönte meg az ajándékot: „Románia jelenlegi területének fele moldvai”. Ugyanakkor sajnálkozott amiatt, hogy az Orosz Birodalom 1812-ben nem annektálta Moldva egész területét. „Ha az Orosz Birodalom nem áll meg a Prutnál, most egész Moldvánk lenne” –tette hozzá. Ez verte ki a biztosítékot a román diplomáciai körökben, s a nagyromán eszmék követőiben. Szokásuk szerint meg is kongatták a vészharangot, mivelhogy szerintük veszélyben az ország területi egysége: keletről az oroszok, nyugatról a magyarok fenyegetik. Állításuk igazolásaként egy néhány hónnapal korábbi Putyin-interjú kijelentéseire hivatkoznak. „Ha valaki kész felülvizsgálni a második világháború eredményeit, akkor beszéljük csak meg. De akkor nemcsak Kalinyingrádról kell beszélni, hanem Németország keleti területeiről is, a hajdanán Lengyelországhoz tartozó Ilyvó (Lviv, vagy ismertebb nevén: Lemberg) városról és így tovább. Magyarország és Románia is a listán szerepel. Ha valaki ki akarja nyitni ezt a Pandóra-szelencét és ezzel akar foglalkozni, rendben, akkor tegye meg” – mondta az orosz elnök.

Közben – Dodonra várva! – Bukarest gyors diplomáciai lépésekre szánta el magát, ezek egyikeként az új hatalom emberei, a mindenható képviselőházi és pártelnök, valamint a miniszterelnök Washingtonba utaztak kapcsolatot építeni a Trump adminisztráció felé. Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy hivatalos meghívottként vettek rész Trump beiktatásán. Ez belső használatra szinte sikerült is – volt olyan magyarországi sajtóorgánum is, amely lehozta: bezzeg a románokat meghívták, miközben Orbán Viktort nem –,  de aztán a román elnöki hivatal közleménye helyére tette a dolgot: „hivatalosan egyetlen külföldi delegációt sem hívnak meg az Amerikai Egyesült Államok elnökének beiktatási ceremóniájára”. Azt is leszögezték, hogy Donald Trump beiktatásán, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a washingtoni román nagykövet képviseli az országot.

Tehát az első kísérlet balul sült el, de ismerve a román diplomácia  találékonyságát, páratlan hajlékonyságát, előbb-utóbb csak a maga oldalára állít majd valamely befolyásos világpolitikai szereplőt.