Erdélyi Levelek …egy újabb PestiSrácok.hu Multiszájt honlap…
A román nemzeti ünnep közeledtével – ahogyan az lenni szokott – újra színre léptek azok, akik mindig kaphatók arra, hogy tevőleges szerepet vállaljanak a román-magyar ellentétek kiélezésében. Régi és ismert foglalatosságuk ez nékik. Tagadhatatlan, a magyargyűlölet a román társadalom széles rétegeinek legfőbb jellemzője: pontosan nem is tudják, miért, de gyanakvóan tekintenek mindenre, zsigerből elutasítanak mindent, ami magyar. Számtalanszor tapasztalhattuk, hogy közéleti és egyéb ügyekben megszólaló román emberek – politológusok, újságírók, stb. –, akiknek véleményére adunk, amint magyarokkal kapcsolatos téma kerül szóba, nyomban fröcsögő sovinizmusra váltanak.
Miért van ez így? Talán a lélekbúvárok szolgálhatnak megfelelő magyarázattal rá… Hajlok arra, hogy osszam azok véleményét, akik abban látják ennek legfőbb okát, hogy bizony nem ugyanazokat a könyveket olvastuk. Vagy inkább nem olvastuk… És főleg: történelmi ismereteinket – feltéve, ha egyáltalán vannak – nem ugyanazokból a forrásokból merítettük. Ami természetes, amiként az eltérő nézőpontok is, ahonnan az eseményeket szemléljük… Lásd: Trianon. Egy biztos, a szükséges tudás hiányában bárki kiszolgáltatottá válik a különböző manipulációs kísérletekkel szemben.
A hiányos történelmi ismeretekről szóltam az imént, íme, mit tartalmaz a román nemzeti ünneppé avanzsált 1918. december 1-jei eseményen felovasott Gyulafehérvári Nyilatkozat, amelyre oly gyakran hivatkoznak a nagyromán eszme hívei, de amelyet igen kevesen ismernek. A dokumentumban az áll, hogy a román nemzetgyűlés a bekebelezett területeknek ideiglenes autonómiát biztosít az általános népszavazással választott alkotmányozó testület összegyűléséig, továbbá kijelenti: teljes nemzeti szabadság jár az összes együtt élő népnek; minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által; a lakosok számának arányában minden népet képviseleti jog illet meg a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben. Emellett kijelenti, hogy egyenlő jogok és teljes autonóm vallásszabadság biztosítandó az állam minden felekezetének, továbbá teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadság.
Mi valósult meg mindebből? Hát nem sok… Ha pedig a be nem tartott ígéretekkel szembesítik őket, máris kitör a botrány, azonnal vádak özöne fogalmazódik meg: a magyarok lábbal tiporják Románia történelmét, a románok méltóságát. Eközben a jobb érzésű román ember csendben meghúzódik, lapul, nehogy színvallásra kényszerüljön. Azt kevesek vállalják, azért megbélyegzés, kiközösítés jár. Hogy mást ne mondjak…
„A gyulafehérvári nyilatkozat (románul Declarația de la Alba Iulia) az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlésen megszavazott határozat, amely kimondta Erdély, a Bánság, Partium és Máramaros egyesülését a Román Királysággal.(!) A határozat sohasem lett a román jogrend része, és azóta is csak mint egyoldalú politikai nyilatkozatra hivatkoznak rá.”(Wikipédia)
Nagyon el kellene mélyedni azon időszakban, hogy az ember rájöjjön, miért is mentek bele, írták alá a magyar/székelyek. Miért hittek, miben reménykedtek az akkori pár tízéves egyesült Román Királyságnak?!
Ez jó kérdés, ViAM, bár azt nem tudtam, hogy a magyarok/székelyek is aláírták, vagyis hogy az ő képviselőik is ott voltak. Lehet, kényszerből.
Amúgy én ennek a fordítottját vártam, amikor megalakult Erdélyben a székely meg magyar Nemzeti Tanács, vagyis hogy ők is hasonlóképpen kimondják a Magyarországgal való újraegyesülés óhaját vagy Székelyföld függetlenségét. De semmi ilyesmi nem történt sajnos.
Szerintem székelyföldi autonómia sem lesz – legalábbis csak őrtüzek gyújtásával és hasonló jelképes dolgokkal biztosan nem.
Ezen a gyűlésen nem voltak többen, mint egy átlagos vidéki politikai gyűlésen, összesen ha pár ezer fő. Azért kellett a románoknak ez a színjáték, hogy az esetleges népszavazást elkerüljék.
Még e télen azután volt Kolozsvárott egy magyar nagygyűlés, melyen – annak ellenére, hogy a már benyomult román hadsereg akadályozta a magyarok mozgását, – valóban 100 000 -es tömeg jelent meg, kinyilvánítva, hogy Magyarország része kívánnak maradni, de képviseltették magukat itt erdélyi románok is.
A románok gyűlésének semmilyen nemzetközi jogi jelentősége nem volt, és nincs. Az sincs benne egyértelműen megfogalmazva, mely területekre vonatkozik. Ennek az ünneplése a románok részéről maga a történelemhamisítás.
SZERETNÉK LEGALÁBB EGY OLYAN SZERZŐDÉST,VAGY POZITÍV IGÉRETET LÁTNI,AMIT A ROMÉNOK MARADÉKTALANUL BETARTOTTAK !