Ha van olyan hely e földkerekségen, ahol, ha valamit el lehet qúrni, azt el is qúrják, akkor Románia olyan hely. Sőt, olyanabb: itt még azt is elqúrják, amit egyébként nem is lehet(ne). Hogy mi mondatja most velem ezeket a kemény szavakat? Hát mindaz, ami a pandémia idején védekezés címén itt végbemegy. Ami kellő távolságból szemlélve akár kabaréba illőnek is tűnhet, de innen, az események sűrűjéből tekintve már tragikusnak mondható.
Lassan hozzászoktunk, hogy nem telik el hét, nap kórházi tragédia nélkül. Legutóbb a bukaresti járványkórházban történt hétfői tragédia borzolta a kedélyeket, ahol az intézmény udvarán álló mobil intenzív osztályon túlnyomás miatt leállt az oxigénellátó rendszer, ami három, lélegeztetőgépen lévő páciens halálát okozta. Néhány nappal korábban egy szintén fővárosi kórház ortopédiai osztályának betegeit lakoltatták ki az esti órákban, nem törődve a sajtó jelenlétével sem. Amiből aztán országos botrány lett. Meg imitt-amott tüntetés, pontosabban: tüntetgetés. Egyelőre – ahogyan erre lenni szokott – semmiféle következmény nélkül.
Egyszer valaki – ha jól emlékszem Fricz Tamás – azt állította, hogy Magyarország következmények nélküli ország. Akkor Romániát minek lehetne nevezni? – kérdem én. Itt még soha senki vezető pozíciót betöltő ember semmiért nem vállalta a felelősséget. Itt a mindenkori hatalom úgy váltogatja eszközembereit – ismerős: a mór megtette kötelességét, a mór mehet –, ahogyan úriember a fehérneműjét. Hogy kit, mit szolgál a mindenkori hatalom? Nos, ez olyan kérdés, aminek megválaszolására nem vállalkozom. Egy biztos: nem a népet.
A legutóbbi események kapcsán megszólalt Kelemen Hunor is. Nem tehetett másként, hisz az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, maga pedig mégiscsak miniszterelnök-helyettes. A hétfői tragédia után – persze az egészségügyi kormányzati mundér becsületét védve –, kijelentette: három évtized lemaradását nem lehet három hónap alatt behozni. „Bízom Vlad Voiculescuban – az egészségügyi miniszter, sz. megj. -, és abban, hogy kezelni tudja az egészségügy helyzetét” – nyilatkozta.
Jó tudni: miközben szinte az egész ország a lemondását – sőt, egyesek jogi felelősségrevonását – követelik, még a koalíció fő ereje, a nemzeti liberális párt (PNL) is elégedetlen a „teljesítményével”, Hunorunk bízik Voiculescuban… Nem semmi.
Ui. Most jött a hír: Florin Citu kormányfő leváltotta Vlad Voiculescu egészségügyi minisztert.
És Arafattal mi van, miközben lebozgorozták az ellene való tüntetéseken? Megkérdeztem kolozsvári és Anyaországban élő erdélyi ismerőseimet, nekik mi a véleményük. Egyhangúan állították, hogy Arafat kiváló szakember és ráadásul sok pénzt vitt a románoknak. Ám ez most, ebben az időszakban mellékes, inkább találjanak egy megfelelő(!) jó szakembert, aki végre valahára kezelni tudja a kriitikus helyzetet, aminek ráadásul SOHA nem lesz vége – csak változik.