Erdélyi Levelek …egy újabb PestiSrácok.hu Multiszájt honlap…
A magukat szocialistáknak tartó PSD-vel és csatlósával, a liberális ALDE-val kötött együttműködési protokollumot kizárólag kampányfogásból felmondó RMDSZ elszigetelődni látszik a román belpolitikában. Hogy az Úzvölgyében történtek miatt szakítottak a posztkommunistákkal, azt valóban senki sem hitte el. Végül a számításuk bejött: nemcsak a románok, hanem az erdélyi, sőt a Kárpátokon túli megyékben élők is – hogy rajtuk kívül még kik, arról van némi elképzelésünk – minden eddiginél nagyobb számban voksoltak a “szövetségre”. Tehát a feladat, az EP-be jutás kipipáltatott.
Most viszont mintha hoppon maradt volna az RMDSZ, mintha nem nagyon kapkodnának utána az alkalmi partnert kereső román pártok, mintha nem kellene a “társutas”. Még arra a jövő évi választásokig hátralevő kis időre sem. Márpedig a “szövetségi” politikusok, valamint a kormányzati jóakarattól (és persze pénzektől) a leginkább függő polgármesterek, igencsak hozzászoktak ahhoz, hogy az RMDSZ a mindenkori román hatalom része. Ha pusztán szekértolóként – széltolóként? –, amolyan utánfutóként is. Viszont mindenképpen a kormányzati szerepvállalás személyes haszonélvezőjeként kell, kellene a politikusoknak a hatalom, az ilyen-olyan központi kormányzati tisztség. Meg ami azzal jár.
Legutóbb azon siránkoztak hivatásos érdekvédőink – lásd a Hargita megyei Tánczos Barna felsőházi, illetve Korodi Attila alsóházi törvényhozók hétfői sajtótájékoztatóján elhangzottakat –, hogy nincs, akivel együttműködhetne az RMDSZ. Mármint az újabb kormányzati szerep, fontos minisztériumi helyek, azaz a konc reményében. Mintha ez lenne a kisebbségi politizálás lényege.
Ott kell lennünk, ahol a legfőbb döntéseket hozzák – kunyerálták alázatosan, követelték erőszakosan a szavazatainkat a szövetségi politikusok számtalanszor már az utóbbi évtizedek során. Aztán amint megkapták, mit tettek? Az erdélyi magyarság jogköveteléseivel léptek be az éppen soros koalíciós partner miniszterelnök, miniszterek irodájába, s saját nevükre szóló fakitermelési engedéllyel jöttek ki onnan.
Hogy ezek után még meddig lehet becsapni az erdélyi magyar választópolgárokat annak emlegetésével, hogyha esetleg kiesik a parlamentből az RMDSZ, akkor mi lesz, nos, azt nehéz lenne megmondani. Egy tény: mostanig sem kizárólag saját érdeme, saját politikai teljesítménye elismeréseként van, volt ott a román törvényhozásban.
Legyen világos: a román – elsősorban külpolitikai – érdek diktálja így. Amint nem lesz román érdek az RMDSZ jelenléte, rögtön megtalálja a módját a leleményes román hatalom – akár a választási törvény által megszabott bejutási küszöb felemelésével –, hogy kikerüljön onnan. Nem árt ezt észben tartani.
Semmi sem fogja megmenteni a diaszpórát. Az RMDSZ évtizedek óta hagyja magára, látszatpolitikát üz, miközben a legtöbb tagot számlálja! Vagyis a legnépesebb párt a legkiegyezöbb (a sunyibb, a megalkuvóbb). Esélye közvetlenül a rendszerváltás után lett volna, feltételezem, amíg még nem alakult ki s szilárdult meg az „újabb” román szisztéma. Persze, hogy az is egy eleme a helyzetnek, hogy pont ök lettek a legnépesebb párt vagy csak szövetség vagy mi a búbánat. A kissebbség félelme nagy úr, hosszú évtizedek öröksége, kitermeli az árulókat, a csendeseket, a naivokat, a rövidlátó hasznothúzókat. A világosan látók az a kissebbség saját kissebbsége, ez sem jár mindig elég bátorsággal. A többség bevált politikai elönye, a soh´se lehet tudni, az páratlan. Meg az is, hogy -szavatolt ellentétben- a kissebbségi témákat illetöen mindig lehetett tudni, hogy abban viszont összetartanak. Abban nincs rés, sem ellenzék sem kritika; sem nyiltan sem titkoltan, sem hivatalból. A meglevö csakis személyes barátságok, igen, azok az ebédlö asztal körül, egy közös kiránduláson maradnak meg. Ha meg összeházasodnak, akkor „annak a félnek” „automatikusan löttek”.
A második bekezdésben azt „meséli el” Szerző, mennyire szokatlan mostanában a román pártok kontra UDMR viszony.(!) (Pedig e szerzőtől igazán nem régen a VÁLTOZATLAN UDMR-ről olvashattunk./!/) A románok nem keresik a kapcsolatot, a segítséget az UDMR-nél. Hasonlóan tesz az UDMR is, ráadásul az UDMR élmezőny személyei már nem kergetik a nagyon jól fizető állami hivatalokat úgy mint régen. Tehát tapintható a változás!
A Szerző úgy véli „hoppon maradt” az UDMR. A harmadik bekezdésben a Szerző már gyanúsít és vádol is. Ezt írta „”… nincs, akivel együttműködhetne az RMDSZ. (-) (nincs)… újabb kormányzati szerep, fontos minisztériumi helyek, azaz a konc reményében. Mintha ez lenne a kisebbségi politizálás lényege.””
Na tessék! Így látja a helyzetet a Szerző! Ömlik belőle a rosszindulat! – írom, mert a Szerző NEM TUDJA bizonyítani, amit állíított. Sőt éppen a Szerző által is említett tények cáfolják a kritikájának alapozását! Mi lehet e gonosz ítélet hátterében? Megszokás, beidegződés, az UDMR megbüntetésének vágya az UDMR sok-sok korábbi hibája miatt (amit a médiában csak hallgatás kísért!)??? – Ki tudja?
Idézet a Szerzőtől: „”Az erdélyi magyarság jogköveteléseivel léptek be az éppen soros koalíciós partner miniszterelnök, miniszterek irodájába, s saját nevükre szóló fakitermelési engedéllyel jöttek ki onnan.””
Tehát most már a múlt kísért? Vagy még ma is így lehet?
Idézet a Szerzőtől: „”Egy tény: mostanig sem kizárólag saját érdeme, saját politikai teljesítménye elismeréseként van, volt ott a román törvényhozásban.”” (- mármint az RMDSZ) – Ez az állítás több kifejtést megérdemelne. Miként ez is: „”Amint nem lesz román érdek az RMDSZ jelenléte, rögtön megtalálja a módját a leleményes román hatalom – akár a választási törvény által megszabott bejutási küszöb felemelésével –, hogy kikerüljön onnan. Nem árt ezt észben tartani.”” !!!
A Szerzőt teljesen magával ragadta a borúlátás. A jövőt nem tudjuk. Talán éppen ezért nem érdemes a jövőt feketére festeni.
TÓTH írta fentebb: „”Megíratott, hogy ne maradjon üresen az oldal:)))””
Erről lehet szó?
Mi is olvastuk, hogy mit ír a szerzö, egészen jól, érthetöen, összefüggöen.
Azonban ha valakinek nincs sok fogalma az ottani viszonyokról, de nagyon szeret analizálni, kiértékelni, akkor itt szabad a vásár. Itt lehet szellemeskedni, hozzáértösködni, kétkedni, kiosztani ingyen és bérmentesen; itt a legkevesebb a hozzászóló.
Találgatni hogy hát, úgye végül is nem lehet üresen hagyni az oldalt, azért lett ez ilyen… Miközben azt is lehet találgatni, hogy maguk miért olvassák el, vagy miért elengedhetetlen „A Szerzöt” megszurkapiszkálni egy két tövissel? „Igényesebben” és jóval hosszabban kimutatni „idöbeli és ténybeli eltévelyedéseit”, amelyek csak a cikk szerkezetéböl adódhatnának, ha egyáltalán.
Hsz.-eik miatt az a mondás jut eszembe: „igazuk lett volna, ha hallgattak volna”. Erröl lehet szó.
Klárika 2019-07-15 : 02:39 „”Mi is olvastuk, hogy mit ír a szerzö,…””
Olvastam KLÁRIKA „megszurkapiszkáló” véleményét. Úgy érzem, KLÁRIKA nem azért írt mert érdekelné a magyarázatom.
Azt azonban remélem, hogy a Szerző nem mindig ellenséges szándékot feltételez a beirások mögé.
De persze, hogy azért írtam, miért olvastam volna el a hsz.-ét, ha nem akartam volna tudni, hogy mit mond? Nem is tételezek fel kimondottan ellenséges szándékot Zsémbesröl.
De az amit írt s ahogyan, az tiszta „szövegelemzés” anélkül hogy, feltételezem, lenne közelebbi fogalma az ottani helyzetröl. Az annyira komplikált, hogy arról alig lehet másképpen írni. Szentgyörgyi úr pedig nem ma kezdte az írást, mint egy laikus hozzászóló. Ebbe belenyugodhat. S ha valamit nem ért, akkor nyugodjon bele abba is. Van ott elég keserüség, nem hiányzik nekik a kiokítás.
Egyébként, ha megtalálom, idézek egy másik cikket, máshonnan, ugyanazt momdja mint Szentgyörgyi úr.
Klárika írta 2019-07-19 : 08:44 „De persze, hogy azért írtam,…”
Már nem írnék sokat. Belátom, más a nézőpontunk, több dologról eltérő a véleményünk. EZ NEM BAJ.
Nem Baj. Az eltérö vélemény sem baj. A hogyanból lehet baj. Kifogásoltam, hogy gyakorlott íróval laikusok kezdenek ki. Szentgyörgyi úr erdélyi ügyekröl ír, ö maga is erdélyi lévén, alig hihetö, hogy ne tudná mit ír. Csak annyi, hogy nem lehet térben írni, holott a nagyon komplikált dolgok szemléltetését egyszerübbé tenné. (Sok magyarországi, de nem mindenki , beleakad olyan dolgokba amikröl nincs fogalma) És akkor következik még egy ilyen sértésszámba menö megállapítás: „”Megíratott, hogy ne maradjon üresen az oldal:)))”