Illúzió és/vagy autonómia

Share

Induljunk ki abból a feltevésből, hogy számunkra fontos a Kárpát-medencei magyar közösségek fennmaradása. Különös tekintettel az elcsatolt területeken élő magyarokra. Ennek egyik, ha nem a legfontosabb biztosítéka pedig az autonómia. Nem ördögtől való, bár sok helyen az utódállamokban annak tartják, vagy annak próbálják beállítani. Európa más részein – Dél-Tiroltól Katalóniáig, Baszkföldtől Nagy-Britanniáig, Hollandiától az Aland-szigetekig – számos működő példája felsorolható. Csak itt, a Balkánon, de már itt se mindenütt, félnek tőle, többnyire a többségi nemzetek. Talán a rossz lelkiismeretük miatt.

Az elmondottakból következik, hogy erdélyi magyar ember előtt nem lehet fontosabb cél, mint az autonómia. És egyben reménytelenebb is. Mert legyünk őszinték: a rendszerváltás óta eltelt huszonhét esztendő alatt egy tapodtat sem kerültünk közelebb a célhoz. Ami sok mindent elárul az erdélyi magyar politikai osztály rátermettségéről, elkötelezettségéről. Ott tartunk, hogy még az autonómia fogalma, jelentése sem tisztázott, mást-mást ért alatta a magyar, megint mást a román. Ez pedig nagyon megnehezíti a helyzetet, ennek hiányában a két oldal folyamatosan elbeszél egymás mellett. Ezt a negyedszázados mulasztást próbálja – legalábbis így hallottuk – pótolni a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács. Mindenesetre ha negyedszázad nem volt elegendő egy közös szótár kialakításához, akkor a helyzetünk vészes. Mert, különös tekintettel a demográfiai trendekre, nincs újabb huszonöt esztendőnyi elvesztegeni való időnk. Ami pedig a legfontosabb: ha autonómiát akarunk, meg kell nyernünk a román lakosság legalább egy vékony rétegét, mert minden külföldi befolyás, nyomás ellenére, azért mégiscsak szükséges lesz a román többség egy bizonyos részének a támogatása, beleegyezése.

Ilyen körülmények között az erdélyi autonomista mozgalom összehangolt munkája, egységes fellépése elengedhetetlen. Ezért ért meglepetésként a Gyergyószéki Székely Tanács (GYSZT) döntése, hogy polgári kezdeményezésként próbálja a román törvényhozás elé vinni Székelyföld  autonómia-törvénytervezetét. Feltéve, ha sikerül összegyűjteni az ehhez szükséges 100 ezer támogató aláírást. Nos, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elhatárolódott az akciótól, mondván, a polgári kezdeményezést nem a nemzeti tanács, hanem a GYSZT által megalakított kezdeményező bizottság indította el, ezért a kezdeményezéssel kapcsolatos minden felelősség is őket terheli. Magyarán: mossa kezeit.

A történet olvasata – nem tudja a jobb kéz, mitt csinál a bal – igencsak lehangolólag hat azokra, akik komolyan gondolják az autonómiát. Nem tisztem, sem célom felelősöket keresni, de a történet egyértelműen fejetlenségre utal. Nincs jól ez így, feleim.

 

Share

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Vorbic romünyeste?

Nem tudni, mi játszhatott közre a tanügyminiszter hirtelen támadt megvilágosodásában, de tény, rátapintott a lényegre, amikor …

4 hozzászólás

  1. Nos annyi bíztos, hogy én többet nem fogok az RMDSZ-re szavazni, mert 27 év alatt egy lyukas 5 baniért sem dolgoztak meg. Semmi sincs amit fel tudnának mutatni és éppen ezért ahol csak elehet mindenütt ellenük propagálok.

  2. Banános Joe

    Románia lakosságának 6,5%-a magyar. Annyi értelme lenne nekik autonómiát adni, mint nálunk a cigányoknak.

  3. Banános Joe

    Légyszíves és ne beszélj badarságot. Az autonómia megadása igenis jó lenne. És tudod miért? Azért mert az ottani magyarok két tömbben élnek sokan. Székelyföldön és a Pártiumban. Mivel ezekben a régiókban a magyarok vannak többségben így teljességgel reális az autonómia igényük. Tehát nem szétszórva élnek, és az autonómia megadása számukra egy létfontosságú dolog, ha azt szeretnénk, hogy megmaradjanak és 20 múlva ne tűnjenek el.

  4. Az autonómia vörös posztó a román vezetés szemében. Minden erőfeszítésük a maradék magyarság (és egyéb nemzetiségek) beolvasztására irányul. Sajna, az európai vezetők és az egyes nemzeti politikusok sem támogatják az autonómia igényét, mert ezzel a saját nemzetiségeik hasonló törekvéseit bátorítanák. Így egyetlen esély marad: az erdélyi románságot kell partnernek megnyerni. Nem egy kis részét, mint a cikk említi, hanem a többségét. Találhatók erre jó érvek: a fejlesztési források szűkös odaítélése, a soknemzetiségű helyzet, a Magyarországgal meglévő és bővíthető gazdasági kapcsolatok; némi fejtöréssel a lista bővíthető. Széthúzás és lebecsülés helyett a megvalósítható úton kellene dolgozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.