Blogot írok vagy mit…

Amióta eldöntöttem, hogy blogírásba fogok, sok mindent végig kellett gondolnom. Elsősorban azt, hogy mi is a blog, és egyáltalán képes vagyok-e eme különös, most nevezzük így: műfaj művelésére. Inkább tartózkodó, mint bizalmaskodásra hajlamos emberként az indokolatlan, túlzásba vitt kitárulkozást nem nagyon kedvelem, sőt, ízléstelennek is tartom. Tehát maradt a magam és a világ viszonyáról való nyilvános gondolkodás. Na, idáig eljutva, ezen a ponton hagytam abba a blog műfaji jellegzetességei utáni kutakodást.

Világos: számomra a legjobb esetben sem jelenthet többet – igaz, kevesebbet se – a naplónál. A naplóíráshoz pedig, a minimális íráskészségen túl, nem szükséges más, csak őszinteség. Ez lehet a hitelesség egyetlen záloga is. Másként nem kelthető fel az olvasó figyelme. Enélkül pedig szinte holtbiztos, hogy érdektelenségbe fullad a próbálkozás, értelmetlenné válik az írás. Mármint a napló-, esetünkben a blogírás.

Történelmileg úgy alakult, hogy az 1989-es romániai gengszterváltás után indult újságírói pályám alatt soha nem a főáramlattal, hanem az azzal ellentétes irányba „lapátoltam”. És nem kimondottan a fenegyerekeskedés okán, hanem belső meggyőződésből. Az olykor túltengő igazságérzetem által diktált tempóban. Mondhatnám úgy is: „az én vezérem bensőmből vezérel”. Azt is beismerem: az évek során nem egyszer támadtak kételyeim azt illetően, hogy helyesen látom-e a dolgokat, helytálló-e a helyzetértékelésem. Minden valószínűség szerint tévedtem is – tévedései jellemzik a leginkább az embert –, de soha egyetlen sort le nem írtam meggyőződésem ellenére. Lehet, hogy sok ez, lehet, hogy kevés, de ez van.

Firkászként barátot is, ellenséget is szereztem magamnak. Barátaimnak köszönettel tartozom, amiért önzetlenül kitartanak mellettem, nélkülük sehol és semmi sem lennék – természetesen blogíró sem –, ellenségeimnek szintén hálás vagyok, hisz ők igazolják, hogy mégsem rongáltam hiába a számítógép billentyűzetét… Előbbiek elnéző, megbocsátó türelmére továbbra is számítok, utóbbiak továbbra is számíthatnak rám: ígérem, azon leszek, hogy további érveket szolgáltassak nekik ahhoz, hogy ellenségként tekinthessenek rám. Isten engem úgy segéljen!