Akiknek semmi sem drága, avagy kisszerű politikai játszmák és azok haszonélvezői

Share

A Gyulafehérvári – Erdély Romániához csatolását kimondó – Nagygyűlés jövő évi centenáriuma kapcsán sikerült az RMDSZ elnökének olyant mondania, amivel egyből magára vonta a teljes román média és a közvélemény figyelmét. Előbb csak a magyarokkal szembeni elfogultságukról ismert hírcsatornákon folyt a nacionalista hangulatkeltés, majd a legjelentősebb román pártok vezetői is csatlakoztak a magyarellenes kórushoz.

Mit is mondott Kelemen Hunor múlt heti, a kolozsvári Szabadság c. napilapnak adott interjúban? Mindössze annyit, hogy már érződik az a nacionalista hullám, amelyet egyesek a centenárium közeledtével keltenek. Az RMDSZ elnöke kijelentette: “az nem a megfelelő állapot, ha egy egész közösség, az erdélyi magyarság a centenáriumi év alatt megfélemlítve, elbátortalanítva visszahúzódik, mert ebben az állapotban nem lehet alkotni”. Továbbá: “a románságnak el kell fogadnia, hogy az erdélyi magyarság nem fogja tudni és nem is akarja ünnepelni 1918-at”.

A sovénnacionalista médiaszereplők és politikusok, amint az várható volt, azonnal lecsaptak, azóta zúg a magyargyűlölő kórus, követelik az eset megtorlását. Odáig fajultak a dolgok, hogy a hangzatos nevet viselő, magát civilnek mondó Románia Modernizálásáért Nemzeti Koalíció (CNMR) közleményben követelte Kelemen román állampolgárságának megvonását. Az látszólag senkit sem zavar, hogy Románia alkotmánya 5. cikkelyének 2. bekezdése értelmében nem lehet a román állampolgárságot megvonni attól a személytől, aki születés révén szerezte meg. Azaz, aki román állampolgárnak született, az akként is hal meg, hacsak önként le nem mond róla.

Úgy tűnik, az eset kapóra jött a politikai légürestérbe került, jól észrevehető módon elsúlytalanodó RMDSZ-nek is, hisz elnöke most a mártír szerepében tetszeleghet, amit az úgymond a magyarság védelmében való kiállásáért kell elszenvednie. Erre játszik rá Kulcsár Terza József, az RMDSZ-MPP parlamenti képviselője, amikor kijelenti: lemond román állampolgárságáról, ha „valamilyen oknál fogva Romániában megtörténhetne, hogy az erdélyi magyarság jogsérelmeinek következményeként megfogalmazott meggyőződéséért és véleményéért bárkit is az állampolgárság megvonásával sújtanának”.

Kulcsár megszólalása nem több hangzatos semmitmondásnál, hisz mint korábban jeleztük, annak esélye, hogy Kelement esetleg megfoszthatnák román állampolgárságától a semmivel egyenlő. A történet azt bizonyítja, hogy vannak – köztük erdélyi magyar politikusok is szép számmal –, akiknek semmi sem drága, ha olcsó népszerűségre, azaz kétes értékű politikai tőkére tehetnek szert általa.

Share

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Te is fiam, Klaus? 

Ha volt román államelnökjelölt, akit a székelyföldi szavazók – különösképpen a Hargita és Kovászna megyeiek …

2 hozzászólás

  1. göre gábor

    A Remete levele, világ változatlanságáról

    Kedves fijam. Nem adsz hírt magadrul, de azért én írok. Ezzel is eltöltöm az időmet. Tudod fijam, hűvösek mán az iccakák, hát tüzelnem is kell. A tűzrakáshoz hoztak nékem a jótét lelkek egy csomó régi újságot. Hát hogy abban miket találok: el se tudnád képzelni!
    Aztat írja a Nort Briton 1763.45. számában az anglus kormányról: „Nem volt még olyan ígéret, amit ez a kormány meg ne tett és megtartott volna” – James Wilkes -, no hát én eztet kétszer is elolvastam, hogy jól látom-e? De bizony úgy van az megírva. Nem akármilyen firkász ez a Wilkes, fijam, egyszer a király maga vonta kérdőre:
    – Mit gondol Wilkes – kérdezte tőle III. György angol király – akasztófán fog Ön meghalni vagy bujakórban?
    – Attól függ Sire – vont vállat Wilkes, – hogy az Ön politikájával adom össze magam, vagy az Ön ágyasával?
    Dessewfy József gróf meg azt írta a Felsőmagyarországi Minervában (megjelent Kassán) 1820 körül:
    „Némelyik kormány olyan, mint az andalúziai kecskék szarva, kemény, tekervényes és üres.”
    Alább meg:
    „… micsoda állapot az, mikor az állam elválasztja a maga érdekét a polgárokétól, a maga hitelét a kifelé a belföld nyomorára alapítja, s az egész népességet két részre osztja, csalókra és csalatottakra ( hol volt még akkor a Bajnai kormány)!
    Bizony mondom fijam, a könny is a szemembe szökött, mint amikor a hagymát vágom az avas szalonnámhoz. Mégiscsak szép dolog a hagyomány, meg az ősök tisztelete, ha belé gebedünk es! Máshol meg azt találom, ettől a Wilkestül: „ Bizonyos viszonyok között valamennyi politikai intézményt meg lehet, vagy meg is kell változtatni, talán el is kell törölni, azonban soha olyan kormánynak jó vége nem volt, amely kezet emelt a modern, demokratikus társadalom leghatalmasabb tényezője, a sajtószabadság ellen.”
    Nem is olyan rég Neményi Ambrus idézte 1874-ben. Van aki máig se tanulta meg, van olyan, aki már el is felejtette. Te hogy vagy ezzel fijam? Írsz-e még az újságban? Mondd el nékik is, hogy tanuljanak a régiektől.

    1995. november 10.
    Józsi Bá

    Közreadja a címzett: Göre Gábor (létező személy volt, 1960-as évek elejéig, Szendrőládnál a Bódva parton, valami gróf vagy földbirtokos, aki nem bírt a környékről eltávozni. Tiltakozásul szabad ég alatt élt, végül diliházba vitték, mondván, rontja a szocializmus jó hírét.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.