A románok és mi

Az utóbbi egy-két hónap romániai belpolitikai eseményeinek értelmezésével próbálkozva egy kicsit távolabbról kell megközelítenünk a dolgot. Már az esetleg feltáruló perspektíva kedvéért is. Kezdjük azzal a megállapítással, hogy a román politika állandó, ha nem egyetlen motiválója a megfelelési kényszer. A legfőbb változások – igaz, nem minden esetben bizonyultal pozitívaknak – a NATO-hoz, majd az EU-hoz való csatlakozás idején történtek. Ezeket a lépéseket pedig nem jókdevükben tették meg az ország vezetői. Mind közül csak az államosított javak visszazszolgáltatását említem, amelyek haszonélvezői között elkerülhetetlenül erdélyi magyarok is vannak, s amit meg is próbálnak a hatalom által befolyásolt jog útján visszacsinálni.

Románia egy ideje Washingtont, elsősorban a birodalmi USA által működtetett NATO-t tartja legfőbb szövetségesének. Ebből következően  önként s dalolva ajánlotta fel területét katonai bázisok telepítésére. Sőt, a katonai költségekre vonatkozó bruttó nemzeti össztermék 2 százalékára vonatkozó követelést is teljesítette. Gyaníthatóan az “orosz medvétől” való zsigeri gyűlöletében tette mindezt. Nos, elsősorban az amerikai kapcsolatnak köszönhető az is, hogy a román bűnüldöző szervek, különösen a DNA hadat üzent a korrupciónak. Hiába na, az amerikaiak, akikről köztudott: nincsenek barátjaik, csak érdekeik, a jelek szerint nem bíznak a korrupt román politikai osztályban, ezért úgy döntöttek, lecserélik. Erre a korrupció ellenei küzdelem mutatkozott a legkézenfekvőbb ürügynek. Ami által a nekik tetsző korruptokat hozzák pozícióba. Ennyi.

A decemberi választások fölényes győztese, a PSD Guinness-be illő gyorsasággal játszotta el népszerűségét. A párt vezérkarának, személy szerint Liviu Dragnea pártelnöknek fontosabb volt a saját szó szerinti szabadsága, mint a választók bizalmának, a tekintély látszatának megőrzése. Ezért történhetett meg, hogy nem törődve a lakossági ellenállással, a tüntetések jelentette presztízsveszteséggel, az éj leple alatt adta ki a Btk. és a büntetőjogi perrendtartás egyes fejezeteinek módosításáról szóló sürgősségi kormányrendeletet, amelynek legfőbb kedvezményezettjei elsősorban a posztkommunista párt befolyásos politikusai – beleértve a jelenlegi pártelnököt, Liviu Dragneat -, illetve a holdudvarhoz tartozó vállalkozók.

Itt jövünk a képbe mi, erdélyi magyarok. Hogyan értelmezzük a történetet, mit jelentenek számunkra a tüntetések, hogyan viszonyuljunk hozzá? Az biztos: a román baloldal, a PSD nem tartozik a szimpátiával szemlélt pártok közé, egyes értelmezések szerint jól kimutatható a vérségi rokonsága a Ceausescu-féle kommunista párttal. Ezzel szemben az RMDSZ megítélése szerint számukra szalonképesek a posztkommunisták – akárcsak a magyarországi MSZP és SZDSZ volt korábban -, olyannyira, hogy több esetben is együtt kormányzott vele. Jelen esetben is valami efféle történik, igaz, most csak a parlamenti együttműködésre vonatkozóan kötöttek protokollumot. Nem is ítélték el túl hangosan, csak úgy félszájjal az elhamarkodott, a demokratikus játékszabályok felrúgásával kiadott sürgősségi kormányrendelet miatt.

Megpróbálva mélyebbre ásni, kideríteni, hogy a színfalak mögött kik és hogyan próbálják befolyásolni az eseményeket, be kell ismernünk: arról csak sejtéseink lehetnek. Ha a liberális-illiberáils ellentétpárba próbáljuk elhelyezni az eseményeket, a posztkommunista PSD által megjelenített politikai stílus sehogy sem illik a globalizmussal szemben a nemzeti érdekeket előtérbe helyező irányvonalba. A másik oldalon a választáson alulmaradt, s azóta teljesen széthullott jobboldal viszont a globalizmus elkötelezettje – ha egyáltalán bármiféle elvhűséget, állhatatosságot elvárhatunk a román politikustól -, a multinacionális cégek, a nemzetközi pénztőke érdekeinek hű kiszolgálója.

Az adott körülmények folytán aztán nem lehet csodálkozni, hogy az erdélyi magyarok, különösen a magyar többségű székelyföldi városokban nem vonultak tömegesen az utcára. Különösen, hogy az RMDSZ sem  sietett egyértelművé tenni, hogyan értékeli az eseményeket. Sőt, még csak lehetőségként sem vetette fel a balliberális kormányszövetséggel kötött együttműködési paktum felmondását.

 

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük