A rendszerváltás elmarad…

A jelek szerint idén is elmarad a rendszerváltás az erdélyi magyar politikában. Pedig egyre inkább úgy tűnik, eljött az ideje ennek, legalábbis a négyévenként sorra kerülő választásokon való magyar részvételi arány, az RMDSZ-re leadott szavazatok számának vészesen csökkenő tendenciája miatt. De ez, úgy látszik, nem sokakat aggaszt a magyar “szövetségben”. A lényeg: a 85 százalékos támogatottság, amit az aktív, azaz a voksoláson való megjelenését még fontosnak tartó – a szavazatra jogosult erdélyiek már felét sem kitevő – szavazópolgárok körében az RMDSZ élvez. A szervezet politikai beágyazottsága, a tulipán által fémjelzett márka, más néven brand ismertsége okán az RMDSZ még sokáig megkapja a vészesen fogyatkozó erdélyi szavazatok többségét.

A kérdés: mire lesz ez elegendő a jövőben? Az egyre inkább fogyatkozó – az 1989-es rendszerváltás óta durván félmillióval lettünk kevesebben – erdélyi magyar nemzeti közösségen belüli domináns szerepét a “szövetség” valószínűleg még sokáig megőrzi. Ezt látszik garantálni a politikai és közélet iránti, gyakran sanda szándékkal is táplált közömbösség, az “ellenzék” helyzetileg determinált, de önnön hibáiból is fakadó gyengesége, valamint az a hallgatólagos, titkolt, ennek ellenére mégis nyilvánvaló támogatás, amit a román hatalom részéről az RMDSZ megalakulása pillanatától élvez. Indokoltnak látszik a mondás, miszerint az RMDSZ-re nem annyira a magyaroknak, mint a mindenkori bukaresti hatalomnak van szüksége. Igen, a “magyar érdekvédelem” – ha nem is a szervezet egészében, de meghatározó politikusai személyében – többnyire a Bukarestből jövő ukázokat közvetíti választói felé, semmint az erdélyi magyarság követeléseit a központi kormányzat irányába. 

 Annak idején Markó Béla mondta volt ingerülten, hogy az még rendben lenne, ha valaki az RMDSZ-t bírálja, de akkor tessék helyette alternatívát kidolgozni, felmutatni. Akkoriban sokan ügyködtek ama alternatíva megteremtésén, amiként azon is, hogy ezen törekvés ne valósulhasson meg. Aztán lett, ami lett. Hogy miért és hogyan alakult mindjárt két magyar párt is – előbb Magyar Polgári Párt, majd Erdélyi Magyar Néppárt –, nyilván a választás szabadságának biztosítása céljából, arra a mai napig sem találtuk meg a megnyugtató választ.

Ami az azóta eltelt rövid évtizedben történt az erdélyi magyar politikában, azt majd politológusok, történészek talán kiderítik, s remélhetőleg a miértekre is megtalálják majd a helyes választ. Ma, az Úr 2016-dik évének vége felé, a parlamenti választások előtt néhány hónappal már világos: az RMDSZ-nek sikerült megtartania egyeduralmát az erdélyi magyar politikai porondon. Legalábbis innen, Marosvásárhelyről – Székelyföld egykori fővárosából, stb. – most igencsak így látszik.

Az MPP nem váltotta be az indulásakor még kétségtelenül meglévő reményeket, s miután a Néppárt megalakulása után az „alternatíva” szavazótábora szinte fele-fele arányban megoszlott a két új párt között, a polgáriak feladták önállóságukat, s a „kullancs” szerepében próbálkoztak, ha nem a párt, de legalább egyes vezetőinek helyet „kiüzletelni” a nagypolitikában. Hogy a jelenlegi elnök, Biró Zsolt által megtestesített politikai opportunizmus – „spágás” (a megvesztegetésre szánt csúszópénz  egyik formája) hangfelvétele egyenrangú az őszödi, klasszikusnak számító beszéddel – dühöngése közben teljesen kiürült, s ma már nem több, mint az RMDSZ valamely jelentéktelen platformja, az szinte senkit sem érdekel.

Az EMNP már megalakulásakor kénytelen volt szembenézni a hátránnyal, hogy mentora, Tőkés László a jelképes védnöki státuson túl nem hajlandó egyéb közösséget vállalni vele. Aztán amikor Orbán Viktor és a Fidesz – merő reálpolitikai meggondolásból, s tapasztalván az erdélyi magyarok irracionális kitartását az RMDSZ mellett – kénytelen-kelletlen normalizálta kapcsolatait a „szövetséggel”, szinte légüres térbe kerültek a néppártiak. Azóta is ott kóvályognak. A megfelelő kommunikátorok és az üzeneteiket célba juttató média hiányában – a magyarországi Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány tulajdonában lévő Udvarhelyi Híradó lapcsalád: az Erdélyi Napló hetilap, Krónika országos napilap, Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Vásárhelyi Hírlap, Gyergyói Hírlap, valamint a szekelyhon.ro hírportál csak igen korlátoltan képes és hajlandó erre – képtelenek egyről a kettőre jutni. Minden jel arra mutat: az EMNP egy újabb kudarcot már nem lesz képes túlélni. Akkor pedig vége az alternatívához fűződő álmoknak.

Mindezek ellenére kapitális hiba lenne, ha az RMDSZ, miután kiiktatta ellenfeleit, gyakorlatilag felperzselte, sóval szórta be az erdélyi magyar politikai terepet, most azt hinné, biztonságban van. Könnyen előfordulhat, hogy önmaga okozza majd bukását.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Adalék az SZFE-ügyhöz

Bevallom, engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a budapesti színház- és filmművészeti egyetem körüli balliberális …

2 hozzászólás

  1. Itthon is van “érdekesség” :
    Antal Takács · Budapesti Műszaki Egyetem (BME)
    Ha el lehet fogadni azt amit mond a politikai baloldalról, akkor ők ugyanazt csinálják egy ideje pénzért! Nem először kérdezném tőlük: Mit szólna a toleráns FIDESz, 3-4 millió románhoz, ha netán Putyin – rózsaszínű álmuk szerint – ide csúsztatná Erdélyt?
    Tetszik · Válasz · 2 · 2016. szeptember 13. 2:54 · Szerkesztve
    Csaba Áll · Itt dolgozik: Framochem Kft.
    A románok sírva menekülnének vissza moldovába..
    Ez utóbbi szerintem érdemes hozzászólás. 🙂

  2. Amúgy,ha az antaltakács BME.
    Hol a p…ban képzik az értelmiségieket?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük