A katalán példa

Már-már háborús hangulatban végződött a katalán népszavazás. A botrány okozójaként egyértelműen a spanyol kormány nevezhető meg: azáltal, hogy erőszakhoz folyamodott a referendum megakadályozása céljából, azt jelzi, hogy nem tekinti egyenjogú partnernek a katalánokat, erőből akarja megoldani, magyarán: az asztalról leseperni a problémát. Semmibe véve ezáltal az első világháború után fennen hangoztatott nemzeti önrendelkezés jogát.

Úgy tűnik, ez esetben is a kettős mérce alkalmazásának vagyunk a tanúi. Azaz, amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Ez a szemlélet érhető tetten a román médiában, főleg a hírcsatornákon megszólalók véleményében is. Hatalom és ellenzéke, jobb- és baloldali kötődésű politikusok, elemzők egybehangzóan a központosított állam, a többségi nemzet szemszögéből tekintve tettek hitet az európai staus quo fenntartása mellett. Az aggodalmaskodóbbak egyenesen nemzetközi összeesküvést, sőt orosz irányítást emlegettek, az EU végét vizionálták. Miközben – bevallottan vagy nem, de – a székely autonómiatörekvésekre is gondoltak. Az egyik hírcsatornán folyó beszélgetés képsorai alatt futó szalagcím szerint “Orbán Viktor Kolozsvárról követi az eseményeket”.

Az erdélyi magyarok túlnyomó többsége érthető módon szimpatizált a katalán függetlenedési törekvésekkel. Érdemes elgondolkodnunk azon, milyen tanulságokkal szolgálhat a katalán példa. Szögezzük le: a nyugat-európai autonómiák a közép-kelet európai térségben, esetünkben a Székelyföldön zajló eseményektől eltérő történelmi-társadalmi körülmények között jöttek létre, elsősorban gazdasági okokból. Térségünkben merőben más a helyzet. Az első világháborút követően felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia területén létrejött utódállamokban a nemzeti türelmetlenség, kizárólagosság dühöngött a kommunista rendszerekben is, azok szenvedő felei pedig mindenütt a kisebbségbe szorult magyar nemzeti közösségek voltak, s maradtak a mai napig. A közelmúlt történései azt bizonyítják, hogy hasonló helyzetekben mit sem számít a nemzetközi jog, annál inkább a nagyhatalmi érdek. A Krím annektálásakor kizárólag az orosz akarat számított, Koszovó függetlenedése esetében az Egyesült Államoké. Hogyan alakul Katalónia sorsa, független állam lesz vagy marad minden a régiben? – egyelőre nem tudni.

Mivel az EU-ban nincsenek általánosan érvényes szabályok a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan, ajánlatos nyitott szemmel és elmével figyelni az eseményeket, mert a helyzet rendkívül képlékeny, ebből következően gyökeresen változhat. A meg-megújuló skót és katalán függetlenedési kísérletek – de a volt szovjet-blokkhoz tartozó térség hasonló eseményei is – új perspektívát nyithatnak, sőt kedvező hátszelet biztosíthatnak a székelyföldi autonómia-küzdelem számára is.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Adalék az SZFE-ügyhöz

Bevallom, engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a budapesti színház- és filmművészeti egyetem körüli balliberális …

2 hozzászólás

  1. Romániának kb 6 %-a magyar, ez még törpe kisebbségnek is kevés. nevetséges bármilyen párhuzam a katalánokkal.

    • A katalán nyelvet beszélők Spanyolország lakosságának csak 8-9%át teszik ki (ez ugye legalábbis “törpe kisebbség”), nyelvük azonban a tartományban hivatalos. Finnország lakosságának ugyancsak ~6%-a svéd (ami ugye “még törpe kisebbségnek is kevés”), a nyelvük mégis hivatalos az egész országban (!). Ezek hogyan lehetségesek?
      Erdélyben a székelyeknek (és szászoknak) évszázadokon keresztül autonómiájuk volt (ma már szászok sincsenek ott). Tudtommal Katalónia (más spanyol tartományokhoz hasonlóan) szintén rendelkezett bizonyos autonómiával az elmúlt évszázadokban. Miért nevetséges bármilyen párhuzam a katalánok és a székelyek között?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük