Legutóbb arról számoltam be, hogy már senki sem bízik az egészségügyi miniszterben – leszámítva az RMDSZ-t –, akit, mire az írás elkészült, menesztettek is. A román sajtóban megjelentek szerint Florin Cîțu miniszterelnök eredeti szándéka szerint csak Andreea Moldovan államtitkártól vált volna meg – milyen érdekes: ő volt az egyetlen járványügyi szakember a kabinetben –, de mivel a miniszter ragaszkodott személyéhez, kénytelen volt őt is kirúgni. A menesztés hivatalos oka: az államtitkár miniszterelnöki jóváhagyás és a kormánnyal való egyeztetés nélkül, rendeletben módosította a koronavírus-járvány miatti karantén bevezetésének kritériumait.
A kegyvesztett egészségügyi minisztert a jelek szerint nem olyan fából faragták, hogy szó nélkül lenyelje a békát – az USR-PLUS Szövetséget, a Momentum romániai megfelelőjét, amely a tisztségre jelölte még annyira sem –, alig két nappal a menesztése után sajtótájékoztatón vágott vissza egykori főnökének, a nemzeti liberális párti miniszterelnöknek. Kijelentette: mandátuma 113 napja „a mentalitások ütközésének 113 napja” volt. Hogy miféle mentalitások ütközhettek? Képet kaphatunk róla, ha az újmarxisták legfőbb politikai céljára, az egészségügyi ellátórendszer, pontosabban: bizonyos szolgáltatásokra szakosodott kórházak magánkézbe adására utalok.
Vlad Voiculescu azt is szóvá tette, hogy jelentős eltérések vannak a Covid-kórházak által jelentett halálesetek és a valós számok között. Magyarán: eltérések voltak – s minden bizonnyal vannak továbbra is – a kórházak és a kormány által hazudott számok között. Magyarán: senki sem mond igazat. Járványügyben semmiképp. De hát nem is lenne Románia, ha nem így történne. Tehát a Churchillnek tulajdonított állítás – csak abban a statisztikában hiszek, amelyet magam hamisítottam – némileg módosult formája ez esetben: jobb ha a magunk hamisította statisztikában sem hiszünk.
A menesztett miniszter azt is állította, hogy Florin Cîţu „soha nem tárgyalt az egészségügyi minisztériummal”. Mi több: „Románia miniszterelnöke az ország első számú járványügyi szakemberévé vált, olyan dolgokról beszélt, amelyekről nem voltak ismeretei, olyan dolgokról, amelyekről nem egyeztetett sem a szakbizottságokkal, sem a szakértőkkel” – tette hozzá. Mondott még valami egészen érdekeset is: úgy vélte, hogy az Unifarm – gyógyszerellátó, sz. megj. – állami vállalathoz köthető a világjárvány legnagyobb „rablásainak” egyike. Mit mondjak? Neki már csak tudnia kell…
Egyébként Voiculescu menesztése már-már kormányválságot okozott: az USR-PLUS bejelentette, hogy megvonja támogatását a PNL-s miniszterelnöktől. Aminek következményeként akár fel is bomolhatna a kormánykoalíció…
Egyetlen megjegyzésem lenne az ex-miniszteri „leleplezéshez”: hogyan lehetséges, hogy csak most jutott mindez eszébe? Bár bevallom, tudom a választ a kérdésre. Amiként arra is, hogy mennyire lehet megbízni ezek után Kelemen Hunor politikai ítélőképességében… Aki egy nappal korábban, még azt nyilatkozta: „Bízom Vlad Voiculescuban, és abban, hogy kezelni tudja az egészségügy helyzetét”. Hogy másnap simán kirúgják a tárcavezetőt.