Orosz–ukrán háború: Kivel is tart valójában Románia?

Az orosz–ukrán háború kitörése pillanatától kezdődően a román média – egy-két kivételtől eltekintve – egyértelműen Kijev szemüvegén át szemléli az eseményeket. Egyes bukaresti hírtelevíziók adásait követve az embernek az a benyomása, hogy azok kizárólag a hivatalos ukrán álláspontot közvetítik, csak román nyelven. Aki nem ezt teszi, arra könnnyen rásütik a Putyin-bérenc bélyeget. Közben meg, a háború kiterjedésével párhuzamosan, szép csendben a NATO keleti szárnyához tartozó Romániában is tovább terjeszkedik az amerikai irányítású katonai tömb. Amihez a román politikusok örömükben tapsikolnak. Mennél markánsabb NATO-jelenlét, annál nagyobb biztonság – gondolják.

Ennek ellenére öszzerezzennek minden, Moszkvából érkező figyelmeztető, esetleg fenyegető hangra. Még ha csak összerezzennének, de idegesen, sőt hiszterikusan reagálnak is. Mint például legutóbb a bukaresti orosz nagykövetség kapujába rohanó személygépkocsi esete után, amit az orosz nagykövet merényletként értékelt. A tagadáson túl arra sem volt még elfogadható – azaz hihető, reális – magyarázatuk, hogy az oroszok szerint a román titkosszolgálat is közreműködött volna a Moszkva nevű cirkáló kilövésében. Azért módfelett érdekes ez a zsigeri oroszgyűlölet, hisz a lengyelekkel ellentétben, a románok – egy-két kivételtől eltekintve – csak előnyét élvezték az orosz katonai beavatkozásoknak, csak haszonélvezői voltak ezeknek. Hogy csak egy példét említsek: Románia 1877-78-ban az Orosz Birodalom segítségével vívta ki önállóságát a függetlenségi háborúban.

A jelenhez visszakanyarodva, a napokban járt Bukarestben Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter, aki, miután megköszönte az ukrán menekültek befogadását, a többi NATO-és EU-s országhoz hasonlóan, tájékoztatta román tárgyalópartnereit arról, mire van szüksége Ukrajnának. A Bogdan Aurescu román külügyminiszterrel közösen tartott sajtótájékoztatón a bukaresti média hasztalan próbált konkrétumokat megtudni arról, hogy a humanitárius segítségen és menekültek befogadásán kívül küldött-e, vagy ígért-e Románia katonai segítséget is Ukrajnának. Az esetleges fegyver-szállítmányokról a román külügyminiszter csak annyit mondott: a körülményekre való tekintettel nem lenne jó erről a nyilvánosság előtt szólni. Szólt viszont Kuleba, amikor kijelentette: „Románia nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Ezt soha nem fogjuk elfelejteni. Ukrajna győzni fog, de ahhoz, hogy ez minél előbb megtörténjen, gyors együttműködésre van szükség, minden szinten” – mondta az ukrán külügyminiszter.

Szóba kerültek ugyan a román kisebbséget sújtó intézkedések is, de ukrán részről semmi konkrétum, legfennebb a jövőre vonatkozó homályos ígéretek hangzottak el. Amivel a jelek szerint a román kormány beéri.

Még aznap kitudódott az is, hogy Románia Ukrajnának adományozza a MiG-21 LanceR típusú, orosz gyártmányú, április 15-től egyébként használaton kívül helyezett vadászrepülőit. Az említett vadászgépek műszakilag problémásak –  gyakorlatilag úgy hullanak, mint ősszel a legyek –, legutóbb márciusban Konstanca környékén zuhant le az egyik.

A hír hallatán felvetődhet a kérdés: hogyan veszik a „nagylelkű” segítséget az ukránok? Vajon meg vannak elégedve vele, vagy esetleg már az átállást megelőző kettős játék jeleként értékelik?