Kiutálnák Bethlen Gábort Marosvásárhelyről

Vitatja – hogyan is tehetne másként? – a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma a Marosvásárhely főterére tervezett Bethlen Gábor-szobor felállításának szabályszerűségét.

A szélsőségesen magyarellenes hangvételű írásairól ismert helyi román napilapban megjelent közleményükben a román érdekek elárulásával vádolnak mindenkit, magyar és román önkormányzati képviselőket egyaránt, akik megszavazták a vonatkozó határozatokat. (Vásárhelyen a rendszerváltás után kialakult gyakorlat szerint paritásos elv alapján határoznak a szobor-állításokról: egy román, egy magyar.) Majd azon siránkoznak, hogy az említett szobor a város főterére kerülhet, mialatt a román Erdélyi Iskola vezéralakjait megörökítő szoborcsoport „kiűzetett” a középkori vár környékéről, amelyet már négy magyar vonatkozású hasonló műalkotás vesz körül. Az esetet a magyar kormány neorevizionista törekvéseinek példájaként emlegetik, amelynek célja Románia nemzetállami jellegének tagadása. Azt is szóvá teszik, hogy a szoborállítással megváltozna a városközpont hagyományos építészeti jellege. Kérdem én: amikor eltüntették a főtéri Kossuth- és Bem-szobrokat, a Petőfi-emlékoszlopot, lebontották a Bodor-kutat, az evangélikusok imaházát, majd a Barátok-templomát, hogy ortodox katedrálist, illetve görög-katolikus templomot építsenek, majd Avram Iancu-szobrot állítsanak a helyükbe, akkor nem zavarta őket mindez? Élek a gyanúperrel, hogy az emlékmű magyar jellege az oka a román nacionalista felhorgadásnak. Ennek végül hangot is adnak a közlemény szerzői, akik szerint a románoknak „le kell nyelniük, hogy olyan személyiségnek emeljenek szobrot a városközpontban, aki semmivel sem gazdagította a régióban őshonos – természetesen a románokra gondoltak, sz. megj. – lakosságot”.

Marosvásárhelyen a négyévenként sorra kerülő helyhatósági választásokat megelőző kampányidőszakokban rendre sorra kerül a magyar vonatkozású köztéri szobrok ügye. Megjegyzendő: a rendszerváltás óta eltelt három évtized alatt nem sikerült egyetlen magyar személyiségnek sem szobrot állítani a város központjában, legfennebb a mellékutcák valamelyikében. Még a Kultúrpalota vagy a Városháza építtetőjének, Bernády György polgármesternek emléket állító szobor sem kerülhetett az említett műemlék-épületek közelébe. A dokumentumok által is bizonyítottan enyveskezű első román (kinevezett és nem választott!) polgármesternek viszont igen. A román városvezetők megítélése szerint sem Petőfi Sándor, sem Borsos Tamás, sem Aranka György, sem II. Rákóczi Ferenc, sem a Bolyaiak nem alkottak olyant, amivel kiérdemelték volna, hogy a városközpontban állítsanak nekik emléket.

A szoborállításról először öt esztendővel ezelőtt, 2015 augusztusában döntött a helyi önkormányzati képviselőtestület. Az indítványozók nevében Soós Zoltán RMDSZ-es képviselő – jelenleg polgármesterjelölt – azt javasolta, hogy legkésőbb a következő, azaz a 2016-os év októberéig leplezzék le a szobrot, hisz akkor volt négyszáz éve, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szabad királyi várossá nyilvánította a várost.

A szobor felállítása elmaradt. Mint ahogyan a Kossuth Lajos utca nevének visszaállítására, a Bodor Péter-féle zenélő kút másának felépítésére, a Sütő-szobor felállítására is. Pedig, ha emlékezetem nem csal, mindenikre vonatkozóan képviselőtestületi határozat született. Ennyire telik manapság az RMDSZ érdekérvényesítő erejéből.

A nagyságos fejedelem szobrának, a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Harmath István alkotásának felállítására – ha minden igaz – még e hónapban sor kerül.