Elbukott a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapításáról szóló törvény – adta hírül hétfőn a média. Mi történt? Annyi, hogy az alkotmánybírósági normakontroll megállapítása szerint nem a parlament dolga a tanoda összegubancolt helyzetének rendezése. Mint ismeretes a törvényhozás egyedi jogszabály által próbálta megoldani a helyzetet, azaz törvényessé tenni az iskolaalapítást. Nem sikerült. Amiként a Dragnea által Orbánnak tett egyezség betartása, betartatása sem. Ez utóbbiban, a helyzet ismeretében, valahogy végig kételkedtem. Sőt, ugyancsak a helyzet, a sajátos körülmények ismeretében állítom: a szándék őszinteségét illetően is komoly fenntartásaim voltak.
Az RMDSZ – mit is tehetett volna mást? – Kelemen Hunor révén tiltakozott egy sort, a jogállamiságot síratta, ultranacionalistának, magyarellenesnek, gyermekellenesnek bélyegezte a beadvány aláíróit, azaz az ellenzéki liberálisokat (PNL) és népi mozgalmárokat (PMP). Ami nagyon tetszett az elnöki kifakadásból, az a következő: “számukra semmi sem szent, a magyar iskolák sorsa, gyermekeink jövője sem”. Ilyenkor forr fel az ember agya: hát a “szövetségi” elnök eddig hol élt, hogy csak most döbbent rá a valóságra? Vagy mindig is tudta mindezt, csak reálpolitikailag nem volt “kifizetődő” ezt kimondania? Valahogyan úgy, ahogyan a székelyföldi autonómiára vonatkozó törvényjavaslat benyújtására sem volt mindeddig soha kedvező a politikai helyzet…
Mindenesetre valami nagyon hibádzik az RMDSZ politikusainak helyzetértékelése, tisztánlátása körül. Mert az csak a vak, illetve a szemellenzős “szövetségi” politikusok előtt nem világos, hogy bizony ebben az esetben ők a hunyók, merthogy anno ők baltázták el az iskolaalapítást. Az elemi jóérzés azt követelte volna meg, hogy bár egy “pardon, bocsi, ezt elqúrtuk, ezt mi qúrtuk el” elhangozzék részükről, de nem.
Egyvalamire jó az ominózus alkormánybírósági határozat, nevezetesen arra, hogy tisztán lássuk, amit az RMDSZ jogászai nem láttak – vagy nem akartak látni -, azaz: hogyan, miképpen kell eljárni szabályosan egy iskola alapításakor. A taláros testület közleményében leszögezte: a közoktatási tanintézeteket az önkormányzatok hozzák létre a tanfelügyelőségek láttamozása alapján. Punktum.
Aki pedig ezek után, természetesen ködösítésként, a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való jogának csorbulásáról beszél, az legfennebb félrebeszél. Rosszabbik esetben hazudik.
Aki legalább alapszinten ismeri egy nyugati típusú állam jogalkotási rendszerét /Ezt kellett átvennie Romániának./, azt az lepte volna meg, ha a román kormány választott módszere törvényes minősítést kap.