Illúzió és/vagy autonómia

Induljunk ki abból a feltevésből, hogy számunkra fontos a Kárpát-medencei magyar közösségek fennmaradása. Különös tekintettel az elcsatolt területeken élő magyarokra. Ennek egyik, ha nem a legfontosabb biztosítéka pedig az autonómia. Nem ördögtől való, bár sok helyen az utódállamokban annak tartják, vagy annak próbálják beállítani. Európa más részein – Dél-Tiroltól Katalóniáig, Baszkföldtől Nagy-Britanniáig, Hollandiától az Aland-szigetekig – számos működő példája felsorolható. Csak itt, a Balkánon, de már itt se mindenütt, félnek tőle, többnyire a többségi nemzetek. Talán a rossz lelkiismeretük miatt.

Az elmondottakból következik, hogy erdélyi magyar ember előtt nem lehet fontosabb cél, mint az autonómia. És egyben reménytelenebb is. Mert legyünk őszinték: a rendszerváltás óta eltelt huszonhét esztendő alatt egy tapodtat sem kerültünk közelebb a célhoz. Ami sok mindent elárul az erdélyi magyar politikai osztály rátermettségéről, elkötelezettségéről. Ott tartunk, hogy még az autonómia fogalma, jelentése sem tisztázott, mást-mást ért alatta a magyar, megint mást a román. Ez pedig nagyon megnehezíti a helyzetet, ennek hiányában a két oldal folyamatosan elbeszél egymás mellett. Ezt a negyedszázados mulasztást próbálja – legalábbis így hallottuk – pótolni a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács. Mindenesetre ha negyedszázad nem volt elegendő egy közös szótár kialakításához, akkor a helyzetünk vészes. Mert, különös tekintettel a demográfiai trendekre, nincs újabb huszonöt esztendőnyi elvesztegeni való időnk. Ami pedig a legfontosabb: ha autonómiát akarunk, meg kell nyernünk a román lakosság legalább egy vékony rétegét, mert minden külföldi befolyás, nyomás ellenére, azért mégiscsak szükséges lesz a román többség egy bizonyos részének a támogatása, beleegyezése.

Ilyen körülmények között az erdélyi autonomista mozgalom összehangolt munkája, egységes fellépése elengedhetetlen. Ezért ért meglepetésként a Gyergyószéki Székely Tanács (GYSZT) döntése, hogy polgári kezdeményezésként próbálja a román törvényhozás elé vinni Székelyföld  autonómia-törvénytervezetét. Feltéve, ha sikerül összegyűjteni az ehhez szükséges 100 ezer támogató aláírást. Nos, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elhatárolódott az akciótól, mondván, a polgári kezdeményezést nem a nemzeti tanács, hanem a GYSZT által megalakított kezdeményező bizottság indította el, ezért a kezdeményezéssel kapcsolatos minden felelősség is őket terheli. Magyarán: mossa kezeit.

A történet olvasata – nem tudja a jobb kéz, mitt csinál a bal – igencsak lehangolólag hat azokra, akik komolyan gondolják az autonómiát. Nem tisztem, sem célom felelősöket keresni, de a történet egyértelműen fejetlenségre utal. Nincs jól ez így, feleim.