Ezt nem kellett volna…

A szavazatok ellenőrzését és újraszámlálását követeli a Mi Hazánk Mozgalom, mivel hehezményezik, hogy a szavazatszámlálás utolsó óráiban elvesztettek egy mandátumot, így az előzetes becslések szerinti 7 helyett végül 6 képviselőjük lesz a törvényhozásban. Nos, maga a kérés egyáltalán nem ördögtől való. Mondhatnám: természetes – demokratikus, jogkövető társadalmi körülmények között különösképpen az. Egyébként is: kinek jutna eszébe elvitatni bárkitől is a jogot, hogy az „illetékesekhez” forduljon, ha úgy érzi, igazságtalanság érte? A jogorvoslat mindenkit megillet. Beleértve a Mi Hazánkat, és annak elnökét, Toroczkai Lászlót is.

Csakhát, úgy érzem, Toroczkai – és a Mi Hazánk Mozgalom – mintha elvétette volna. Mire gondolok? Lássuk csak, mi áll az inkriminált dokumentumban!  „Kimondhatjuk, hogy mindössze 48 (!) szavazat alapján vették el a Mi Hazánktól a hetedik mandátumot. Tekintettel arra, hogy Marosvásárhelyen egy zsáknyi, félig megsemmisített szavazólapot találtak, amelyeken jól láthatóan a Mi Hazánkra is adott voksok voltak, Délvidéken pedig a Fidesszel szoros kapcsolatokat ápoló VMSZ aktivistái kézbesítették, átvételi elismervény nélkül, a választásokon szavazati joggal rendelkezők szavazólapjait, a vizsgálatok lezárásáig nem fogadjuk el a jelenlegi helyzetet” – írta a párt a Toroczkai László által jegyzett közleményben.

Talán kár volt a ballibbant fogantatású marosvásárhelyi provokációra – egyébként már megállapították: érvénytelen szavazólapok voltak, mind a tizenhét darab! – való hivatkozás, amikor a szavazatok újraszámlálását kérték, pontosabban: követelték. Ezzel a kellőképpen át nem gondolt, végeredményben elhibázott lépéssel a Mi Hazánk – szerény véleményem szerint – besorolt a moslékellenzék mellé, ami nem hiszem, hogy szándékukban állt volna… És még valami: ha így folytatják, nem terem sok babér számukra Erdélyben*…

*Állítom olyanként, aki valaha a MIÉP szimpatizánsa voltam, s aki ma is úgy vélem, egy valódi nemzeti radikális erőnek helye lenne a politikai palettán.