A pandémia frontján Romániában a helyzet egyre romlik. Legalábbis a számok tükrében. Hogy aztán mennyiben lehet hinni a számokban, az már más lapra tartozik. Csak azokban a statisztikákban hiszek, amelyeket magam hamisítottam – mondta volt Churchill. Nos, itt még azokban sem ajánlatos… Bizonyítékként az alábbi eset: kedden jelentették be, hogy országosan ismét meghaladta a 3 ezret az új esetek száma, Bukarestben pedig az ezer főre számított fertőzési ráta egyes adatok szerint 2,69, míg mások szerint 3,11. Ezek szerint az „illetékesek” még arra is képtelenek – egyáltalán: miért töltenék ezzel a drága időt? – , hogy legalább egyeztessék azokat a fránya számokat, mielőtt közzé tennék.
Mi több, még Bukarest lakosságának számát illetően sem voltak képesek megegyezni: egyesek 4,5 millióval, mások 2,5 millióval számoltak. Abban megegyezhetünk, igencsak kreatívan kezelik ezeket az adatokat. Amikre hivatkozva aztán a hatóságok akár kemény jogkorlátozó intézkedéseket vezethetnek be. Ha úgy akarják… Mi ez, ha nem alkalmatlanság, a lakosság cinikus semmibevétele? Lassan megszoktuk már, hogy Romániát minden – természeti katasztrófa, nyári hőség, téli fagy, esőzés, havazás, aszály, muszáj – felkészületlenül éri… Ha pedig bekövetkezik a természeti csapás, akkor csak néznek tehetetlenül, másoktól várva a segítséget, másokra hárítva a felelősséget. Ha egyáltalán eszükbe jut, hogy valakiket esetleg felelősség terhelhet a felkészületlenség, a pánik okozta fejetlenség miatt. Akik átélték, tapasztalták, megszenvedték mondjuk az 1977-es földrengés, vagy a sorozatos áradások okozta pusztításokat, azok tudják, miről beszélek.
Nem tartozom a vírustagadók közé, de azt határozottan állítom: itt mindenki – különösen a hatóságok, egészségügyi és kormányzati illetékesek – összevissza beszél. Mintha a pánikkeltés lenne a legfőbb céljuk, meg a vírusfertőzéses esetek számának mesterséges felduzzasztása. Egyetlen esetet hadd mondjak el: ismerősöm meséli, hogy lánya és veje, akik évek óta külföldön vendégmunkások, a nyáron alsó-nyárádmenti falujukban töltötték a pihenő szabadságukat, annak lejárta előtt időpontot kértek egy vírusteszthez. Miután meghányták-vetették a dolgot, úgy döntöttek, a járványhelyzetre való tekintettel, mégiscsak itthon maradnak, ezért a tesztre sem jelentek meg. Alig egy héttel később megdöbbenésükre megkapták a laborból az értesítést, amelyben közölték velük, hogy mindkettejük tesztje pozitív. Erről ennyit.
Mindenesetre gyanút keltő, hogy Bukarestben úgy manipulálják az esetszámokat, ahogyan azt pillanatnyi érdekeik éppen megkívánják: általában felduzzasztják, de a szeptember 27-ei helyhatósági választásokat megelőző kampányidőszakban például stagnált… A választás napja óta viszont hirtelen megugrott. Hogy az óvintézkedések szavazókörökben tapasztalt elégtelen betartása miatt, vagy attól függetlenül, az máig tisztázatlan. Mint ahogyan minden, ami a járvánnyal kapcsolatos. Az esetek száma azóta is folyamatosan növekszik.
Azon, hogy a lakosság hatóságok iránti bizalma megingott, sőt, teljesen elveszett, ezek után – meg úgy általában a hasonló esetek miatt – nem csodálkozhatunk.
Csak egészség legyen, a többi nem számít!