Arafat

Ha leírom az Arafat nevet, a magyarországi olvasók zöme – már akik emlékeznek még a két-három-négy évtizeddel ezelőtt történtekre – természetesen Jasszerre, a palesztin politikusra gondol. Leszámítva az erdélyieket/romániaiakat, akik egy másik Arafatot is megismerhettek.

Természetesen Raed Arafatról, a rohammentő-szolgálat romániai megteremtőjéről van szó, aki a rendszerváltást követő első években irigylésre méltó állhatatossággal és elszántsággal vette fel a harcot a minden újtól elzárkózó mentősszakszervezettel és a román politikummal, s végül sikerült céljait megvalósítania.

A funari korszakát nyögő Kolozsvárról Marosvásárhelyre áttelepedve, fanatizmusa és az általa meghonosított módszerek hatékonysága által sikerült kiérdemelnie a lakosság elismerését, megbecsülését, s egyben a vetélytársak szakmai irigységét is. Elkötelezettségét illusztráló néhány példa: kezdetben maga állta a saját pénzén vásárolt mentőkocsi üzemanyag-költségeit is, a  szolgálatnál töltötte minden percét, még aludni sem járt haza vásárhelyi albérletébe. Neve fogalommá vált előbb Vásárhelyen, majd szerte Erdélyben.

A politika – ha már nem tehette meg, hogy ne vegyen tudomást róla – megpróbálta saját céljaira felhasználni: 2007-ben a Tariceanu-kabinet egészségügyi államtitkárává nevezték ki. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de minden kormányban jelen van. Szakértelme, népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, egyetlen politikai erő sem meri figyelmen kívül hagyni.

A politikai percemberkék többnyire a pokolba kívánják, de úgy vélik: jobb vele, mint nélküle. Ezzel magyarázható, hogy egyetlen szakemberként meghatározó szava van a jelenlegi  járványhelyzetben hozott intézkedések meghozatalában. Annak ellenére, hogy a jelenleg kormányzó liberálisok, élükön az államelnökkel csak az alkalmat keresik, hogy megszabaduljanak tőle. Szinte biztosra vehető, hogy a járvány, pontosabban a járvány idején hozott intézkedések szolgálhatnak majd ürügyül félreállításához.

Ez történik, ha valaki, bárki korpa közé keveredik. Mert Arafat bizony hatalmi korpa közé keveredett. Ez meg is látszik a közvéleménykutatók által kimutatott csökkenő népszerűségén. Hogy aztán a köz véleménye mennyire megalapozott – jól sejthetően semennyire – egy ilyen kifejezetten szakmai és semmiképpen sem politikai témában, mint amilyen a koronavírus-járvány, nos az nagyban függ attól, hogy milyen irányba manipulálják a háttérhatalom, illetve csatolt részei: a politika és a média által.

Innentől a történet viszont már nem Arafatról szól.