A magyargyűlölet okés?

A román főügyészség szerint Klaus Iohannis gyűlöletbeszédet mondott ugyan, de ez még nem indokolja bűnvádi eljárás indítását. Mint ismeretes fent nevezett román államelnök április 29-i televíziós beszédében enyhén szólva gyűlöletre és diszkriminációra uszított, amit a törvény Romániában is büntet. Vagy mégsem?

Az említett televíziós szpícsben az egykori szász kisebbségi érdekvédőből echte román – sőt: nemzeti liberális román! – politikussá vedlett Iohannis ordas vádakat fogalmazott meg politikai ellenfeleivel szemben, miközben gyűlöletet keltett a magyarok ellen. „Amíg a kormány és a hatóságok a koronavírus-járvány ellen küzdöttek, a PSD a parlament titkos irodáiban azon dolgozott, hogy odaadja Erdélyt a magyaroknak” – jelentette ki Iohannis. „Mit ajánlott ezért az egyezségért Orbán Viktor?” – tette fel a költői kérdést, sanda módon belekeverve az ügybe a magyar miniszterelnököt is. Aki – ezt érdemes kiemelnünk – kiváló politikai érzékkel közelítve meg a helyzetet, nem reagált a minden kritikán aluli vagdalkozásra. Hogy Doktorminiszterelnökúr ellenfeleinek is segítsek a megértésben: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.

Iohannis kijelentése ellen három erdélyi magyar szervezet – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Székely Figyelő Alapítvány – nyújtott be feljelentést, de a román joghatóság ezt megalapozatlannak ítélve úgy döntött, nem indít bűnvádi eljárást az ügyben.

Tehát (ismét) megtorlás nélkül maradt az etnikai gyűlöletkeltés. Amiből az következik: ha a magyarok ellen szól – mármint a gyűlölet minden formája –, akkor a bakszásznak – aki mégiscsak Románia államfője – mindent szabad.

S ha neki szabad, akkor másnak miért ne lenne?