Ahol a bal a jobb…

Megszokott jelenség – Romániában különösen -, hogy a tömegdemokráciák viszonyai között nem kimondottan ideológiák mentén szerveződnek a pártok. Sőt, a korábban még aszerint alakultak is rendre megfeledkeznek arról – vagy csak úgy tesznek -, melyik politikai családba is tartoznak: jobboldali alakulatok hagyományosan baloldalinak tudott, főleg gazdasági, szociális intézkedéseket hoznak, és fordítva. A lényeg a begyűjthető szavazatok maximalizálása.

A rendszerváltás óta eltelt huszonhét esztendő során a román politikai osztály – elitről semmiképpen sem beszélhetünk – minősége folyamatosan romlott. Ma már ott tartunk, hogy az lép politikai pályára, aki másra alkalmatlan. Elegendőnek tűnik a törvényhozók szakmai előéletébe belepillantani, hogy elborzadjunk: olyan alakok szavaznak fontos területeket szabályozó törvényeket illetően, akik minden szakmai felkészültségnek híján vannak, sőt, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben sem odavalók. Egy ilyen “elitről” könnyen feltételezhető, hogy a titkos állam (deep state) befolyása alatt működik.

Romániában ez idő szerint az a visszás helyzet alakult ki, hogy a hagyományosan baloldalinak számító, magát szociáldemokratának mondó, valójában posztkommunista párt (PSD) próbálja követni a nemzeti érdekeket, hirdet a multinacionális cégek profitját korlátozni szándékozó intézkedéseket. Ezzel szemben a hagyományos jobboldal, teljesen alárendelve magát az EB felől érkező direktíváknak, a globalizmus kritika nélküli kiszolgálójaként teljesen megfeledkezik az önálló, nemzeti elvű politizálásról, illetve az ország érdekeit a kizárólag a patrónusok – EU, USA, NATO – árnyékában véli megvédhetőnek.

Eme politikai vonalvezetés legfőbb megjelenítője az államelnök. Klaus Iohannisnak sikerült tökéletesen hasonulnia a román politikai osztályhoz: amióta államelnökké választották, románabbá vált a legszélsőségesebb magyargyűlölő románnál. És közben a globalista érdekek feltétel néküli kiszolgálásával próbál jó pontokat szerezni Romániának. Miközben a posztkommunista párt elnökét és kormányát már azzal is megvádolták, hogy azáltal, hogy a V4-ekhez próbál közeledni, kiszolgáltatja az országot Orbán Viktornak, általa meg az oroszoknak.

És most néhány szót arról, hol helyezkedik el az RMDSZ ebben az összefüggésrendszerben. Papíron a “szövetség” az európai jobboldali erőket tömörítő EPP tagja, 2012-től kezdődően a Fidesz legfőbb erdélyi szövetségese, ebből következően egy nemzeti, konzervatív, polgári értekrendet követő jobboldali párt. Legalábbis annak kellene lennie.

Hogy miként fér ez össze azzal, hogy a 89-es rendszerváltás óta elsősorban a román posztkommunistákkal bizonyult kompatibilisnek, nos, az sok mindent elárul az RMDSZ lényegéről. Egyébként a hivatalosan visszavonult, de a gyakorlatban ma is aktív egykori vezetői is elsősorban a magyarországi balliberális oldalt tekintik partnerüknek. Elég, ha arra utalok, hol mutatkozik, milyen lapokban közöl az RMDSZ egykori elnöke, Markó Béla.

Hát ez az a hely, ahol a bal a jobb – és vice versa.