Nem értem Kövért!

A Fidesz a nemzeti értékek mellett leginkább elkötelezett magyar politikai alakulat. Ezt az első Orbán-kormány megalakulása óta a gyakorlatban, a napi politika szintjén is számtalanszor bizonyította már. Kisebbségi sorban élő magyarként erre számtalan esetet sorolhatnék. A magyar állampolgárság felvételének bizosítása az elszakított nemzetrészekhez tartozók számára az egyik legfontosabb ezek sorában. Szimbolikus jelentőségét tekintve mindenképpen.

A Fidesz legbefolyásosabb politikusainak egyike pedig Kövér László,  akinek a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnökeként napirenden kell lennie az erdélyi magyar politikai történésekkel is. Tisztánlátásában eddig nem volt okom kételkedni. Akkor sem, amikor a Magyar Hírlapban 2012. július 9-én megjelent interjúban a következőket mondta az Országgyűlés elnöke: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. (…) Más kérdés, hogy mint a Baltikumtól a Balkánig terjedő posztszovjet térség leghosszabb időt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a román politikai elithez sikeresen integrálódott »főtisztjei« felelősek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia célkitűzésének elsikkasztásáért. (…) Az elszakított nemzetrészek politikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljait és egységét.”

Akkorát változott volna az RMDSZ az utóbbi négy esztendőben, hogy a Kövér által mondottak ma már nem lennének érvényesek? – kérdezem halkan. Különösen, hogy erdélyi kampánykörútján arra biztatott: szavazzunk az “összefogásra”, adjunk még egy esélyt az RMDSZ-nek. Mire is? Csak nem arra, hogy újabb “csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozzák a nemzet stratégiai céljait és egységét”? Hisz ezt teszik, immár huszonhét esztendeje.

Nem értem Kövért! Különösen annak fényében, hogy Székelyudvarhelyen, amikor a jelenlévők értetlenségüknek adtak hangot az RMDSZ megítélésében bekövetkezett változás miatt, kijelentette: nincs oka az általa korábban mondottakat visszavonni. Hogy mi volt, lehetett az a nemzetpolitikai categoricus imperativus, ami arra kényszerítette, hogy együtt mutatkozzon az RMDSZ egyik legrosszabb hírű figurájával, Verestóy Attilával, azt fel nem foghatom…

Akkorát változott volna Kövér, hogy az általa korábban kifogásoltak ma már egyáltalán nem zavarják? Netán akkorát változott volna maga a Fidesz? Hihetetlen, hisz ezen logika szerint maholnap akár a balliberális nemzetárulókkal, az MSZP-vel, vagy a Gyurcsány-párttal való összefogás sem lenne kizárt. Kérdés: lenne-e követője egy ilyen “összefogás” támogatására való felszólításnak? A politikában minden lehetséges…

Mondom: nem értem Kövért, de nem értem a Fideszt sem! Főleg azzal a riogatással nem tudok mit kezdeni, hogy veszélyben lenne az RMDSZ parlamenti jelenléte. Az alternatív küszöb – legalább négy megyében a voksok 20 százalékát kell megszereznie annak, aki élni akar vele – kijárásával az RMDSZ jó hosszú időre bebetonozta magát a román törvényhozásba. Nehezen hihető, hogy erről ne tudnának a Fideszben… Akkor meg?

Azt viszont készségesen elfogadom, hogy sorsdöntő lehet a december 11-ei választás, csak nem az erdélyi magyarság számára, legfennebb azon RMDSZ-es jelöltek számára, akik elveszíthetik remélt parlamenti széküket, s főleg a vele járó immunitást…