Erdélyi Levelek …egy újabb PestiSrácok.hu Multiszájt honlap…
Úgy tűnik megtaláltk a megoldást a sepsiszentgyörgyi városatyák a tervezett Petőfi-szobor ügyében. Mint arról már korábban írtunk, az évforduló alkalmából a városi önkormányzat pályázatot hirdetett egy egész alakos Petőfi-szobor megalkotására. A győztes pályamunka azonban heves indulatot és ellenzést váltott ki a közösségi médiában, mire Antal Árpád úgy döntött, leállítja a folyamatot.
Sokáig úgy festett, hogy a sok lúd disznót győz elve érvényesül, azaz a műértőnek aligha nevezhető beavatatlanok szava, véleménye többet nyom a latban, mint a művészetekben jártas zsűri tagjainak mégiscsak szakvéleménye. Már-már úgy tűnt, új pályázatot lesznek kénytelenek kiírni, ami – ebben megegyezhetünk – nem helyezte volna kedvező megvilágításba a helyi önkormányzati képviselőtestületet, hogy a polgármesterről szót se ejtsek.
Nos, a jelek szerint az illetékesek – nem a művészetekben – kifundálták a szerintük megfelelő, amolyan a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon féle áthidaló megoldást, abból a nyilvánvaló célból, hogy azért – ha egyáltalán még lehetséges –, mégse járassák le magukat túlontúl… Miután figyelembe vette az összes érintett fél – a nyertes terv alkotójának, a lakosságnak, a szakmai zsűrinek, a helyi művészközösségnek és a helyi képviselőtestület RMDSZ-es frakciójának – álláspontját, a polgármester az eredeti terv módosítása mellett döntött. Hogy az alkotón, Gergely Zoltánon, valamint a szakmai zsűrin túl, például a lakosságnak, illetve az RMDSZ városi képviselőcsoportjának semmiféle szakmai kompetenciája nem volt beleszólni a szoborállításba, az szinte senkit sem érdekelt.
Nos, a polgármeseter állítólag tárgyalásokat folytatott a nyertes pályamű beküldőjével, Gergely Zoltán szobrászművésszel annak érdekében, hogy „a művészi, alkotói szabadság korlátozása, csorbítása nélkül közelítse a közvélemény, az építő jelleggel bírálók álláspontját az elkészítendő szoborhoz”.
Hogy miként folytak azok a tárgyalások, arról nincs tudomásom, de a végeredményre azért kíváncsi lennék… Mármint arra, hogy miként festhet majd a „kollektív mű”, ami az „építő jellegű bírálatokat megfogalmazók, illetve az alkotó közös erőfeszítése nyomán jön majd létre…
Szerintem egy köztéri szobor nem egy művész alkotói szabadsága kiélésének ügye. A köztéri szobornak ki kell fejeznie az ábrázolt személyről kialakult közképet. A lánglelkű költőt nem lehet fogyatékos, légiesen idomtalan testtel ábrázolni. Egy halványlila lelkületű szobrász saját költségén akármilyen kripliként ábrázolhatja Zrínyi Miklóst, ha a szobor soha nem kerül ki a műterméből. Én például azokat a gazembereket, akik Mansfeld Péter szobrát megálmodták, megcsinálták, engedélyezték, örök életre eltiltanám a tevékenységüktől. A forradalom emlékét gyalázza, és Mansfeldet emberi méltóságában sérti, hogy a fiatal vértanút meztelenül, lógó sorvad bögyörővel tették közszemlére Budán. Én már csak ilyen maradi vagyok.
Így igaz! Mintha ebben a cikkben egy „kicsit” (baromira) lenéznék a „népet.
Először talán a barbizoni leletet kellene hitelt érdemlően megvizsgálni!
Mivel Petőfi Segesvárnál civil ruhában volt, nem valószínű, hogy ott esett el.