Jövőben ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. A magyar kulturális kormányzat Petőfi-emlékévet hirdetett ebből az alkalomból, de az elszakított nemzetrészek is igyekeznek lehetőségeikhez képest méltó módon megünnepelni a jeles évfordulót. Sepsiszentgyörgyön például egész alakos Petőfi-szobor felállítását tervezik. A városi önkormányzat az avatás időpontjául 2023. július 29-ét jelölte ki, a költő utolsó, Szendrey Júliához írott levelének dátumát, amelyben igencsak szép szavakkal szólt Sepsiszentgyörgyről.
Nos, az elhatározást tett követte: a szobor elkészítésére idén augusztusban meghirdetett pályázatot, amelyre hat szoborterv érkezett be, Gergely Zoltán csíkkozmási születésű, Kolozsváron élő szobrászművész nyerte meg. Az emberfia gyanútlan naivságában azt hinné, ennyi elegendő is ahhoz, hogy nyílegyenesbe kerülhessen a terv a megvalósításig. Tévedés, nem olyan egyszerű az. Mivelhogy a városháza közösségi oldalán közzétette a nyertes művet, ami aztán kommentáradatot indított el a „műítész” hozzászólók körében.
A „nép hangja” elhallatszott a megrendelő városházáig, sőt, meg is hallgattatott. A polgármester úgy döntött, hogy – túllépve a mégiscsak szakértőnek számító zsűri ítéletén – új pályázatot ír ki. Antal Árpád RMDSZ-es polgármester a következőképpen magyarázta a „bizonyítványát”: „Egy szakmai grémium által meghatározott sorrendet soha nem fogok megváltoztatni, de a lakosság véleményét is szeretném figyelembe venni.” Magyarán: mondjon bármit, vélekedjen bárhogyan a szakértő zsűri, Antal számára a vox populi – ezek szerint mégiscsak a nép az úr! – az irányadó.
Arról nem szólt Antal Árpád, hogy a következő pályázatot ki, kik és miként, milyen megfontolások alapján fogják elbírálni, amiként arról sem, hogy az előzőhöz hasonló elutasító fogadtatás esetén újra átlép-e a zsűri döntésén.
Továbbá az sem tisztázott, hogy ezek után – ha egyáltalán még felmerül egy újabb köztéri szobor felállításának gondolata – mi a garancia arra, hogy lesz-e pályázó, aki annak elkészítésére vállalkozna…
A szentgyörgyi polgármester nagy hibát követett el, amikor egy győztes pályázatot negligált a hungarofób propaganda hálójába került „magánvélemények” miatt. Ezek a lakossági vélemények egyebet nem akarnak elérni, csak azt, hogy megtorpedózzák a Petőfi szobor felállítását, és azt, hogy megosszák a magyar lakosságot.
Polgármester úr! Legyek korrekt, és ha egy pályázó nyer, akkor tessék elfogadni a szakmai döntést. Vagy a jövőben ne írjon ki pályázatot, mert nem akad olyan barom, aki egy olyan pályázatra adja be a munkáját, ami hiteltelen, és amit utólag vonnak vissza, csak azért, mert az eredmény nem felel meg holmi utólagos „véleménynek”.
Vegyen annyi fáradságot, nézzen utána, és tanuljon abból, ahogy a kolozsvári Fadrusz-szobrot annak idején fogadták a kritikusok. Hol lenne ma Kolozsvár jelképe, Mátyás királyunk emlékműve, ha a pályáztatók engedtek volna az ilyen zsarolásnak?
Ez a szobor szinte összefoglalja mindazt, amit Petőfi megjelenéséről tudunk, beleértve a dagerrotipiat, az orvos szakértői leírását, aki utoljára látta, még mielőtt az ukrán dzsidás leszúrta. Nem hízelgő, közel hozzá a hétköznapi mivoltát, de mégis ő .
Hianyzik belőle a dacos, kardrázó, forradalmi dinamika, amit a legrejtettebb Petőfi szobrok, még az aszódi gimnazium kertjében lévő is kifejez. Inkább egy elmélyült gondolkodó áll előttünk. Kétségtelen, hogy volt egy ilyen arca, és az üstökös szélesedő csóvájaban végre megcsillanhatott ez is.
Na és a segesvári Petőfi-szobor? Olyan a sérója, hogy John Travolta is megirigyelhetné. Aztán csak ott van 40 éve.