Az idő nem old meg semmit

Hozzászoktunk – megszokni azért lehetetlen –, hogy a román társadalom, politikai élet egyetlen állandója a magyargyűlölet. Váltakozó intenzitással ugyan, de ott van mindenütt, végigkíséri életünket, megkeseríti napjainkat. Képzett manipulátorok – szakszolgálatok, média, politikum – erősítik vagy mérséklik, pillanatnyi érdekeiknek megfelelően. És tőlünk, itt élő magyaroktól teljesen függetlenül. Evidencia, hogy amíg van erdélyi magyarság, addig lesz magyargyűlölet is.

Ha részt vállalunk/követelünk a politikai hatalomból, ha ott vagyunk az állami adminisztráció gépezetében, akkor a többségi nemzet tagjai talán hozzászoknak a jelenlétünkhöz, akkor csökkenhet az irántunk táplált ellenérzésük is – áltattak sokáig minket is, önmagukat is politikusaink. Mint sok másban, ebben is tévedtek. Arról se feledkezzünk meg, hogy az RMDSZ kormányzásban való huzamos részvétele olyan vállalhatatlan kompromisszumok, árulással felérő elvtelen alkuk árán volt csak lehetséges, amelyek a földig rombolták a szervezet tekintélyét.

Az utóbbi években az oktatás területén – az autonómia ügye legfennebb választási kampányok idején merül fel, aztán elfelejtődik – tapasztalhatók a legnagyobb feszültségek. A magyar tannyelvű önálló állami tudományegyetem követeléséről már rég lemondtak érdekképviselőink. Sajnos a magyar orvosképzés elsorvasztása ellen is képtelenek érdemben tenni. Ha szóba kerül, legfennebb ködösítenek, hárítanak, terelik a felelősséget…

Az RMDSZ érdekérvényesítő erejéből mára annyira sem futja, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapítását kieszközölje. De említhetném a két utóbbi esetet: a nagyváradi általános iskola magyar osztályainak egy református egyházi tulajdonban lévő ingatlanba való átköltöztetésének a megakadályozását, illetve a bánffyhunyadi magyar óvoda számára magyar állami pénzen emelt épület használatbavételének a helyi önkormányzat általi visszautasítását is.

Ez idő szerint a tulipánosok beérik a pótcselekvéssel, a látszattal, valamint cserében a román hatalom asztaláról „nagyvonalúan” eléjük hullajtott konccal. Ami nekik egyéni anyagi gyarapodással jár ugyan, a megoldatlan közösségi gondok, problémák azonban maradnak, az idő múlásával pedig csak súlyosbodnak.

Számunkra az idő nem old meg semmit.