Bezzegrománia a csőd szélén

Állandósulni látszik a kormányválság Romániában, jelenleg úgy fest, senkinek sem szívügye a patthelyzet feloldása, mindenki sodródik az árral, remélvén, hogy valahogy – elsősorban a külföldi patrónusok támogatása által – csak révbe ér… Csak azt felejtik el, hogy a külföldi patrónus szokás szerint semmit sem tesz ellenszolgáltatás nélkül, a támogatásnak ára van. És ami a legfontosabb: legfennebb a helytartók részesülhetnek az árulás – az említett patrónusok hasznával arányos, igaz, olykor busás – árában. Ahogy elnézem – az utóbbi harminc esztendő történései mind ezt támasztják alá –, Romániában nagy az érdeklődés a szerepkör iránt, a többség – legalábbis a politikai osztály – előbb-utóbb árulóvá válik. Ki hazáját árulja el, ki népét, ki csak szavazói bizalmát… Szép karrier, egyesek számára kifizetődő is. Az egyáltalán nem érdekli őket, mit mondott Augustus császár – szeretem az árulást, de megvetem az árulót –, a többség még csak harangozni sem hallott hasonló ósdi aranyköpésekről.    

A liberálisok (PNL) hétvégi tisztújító pártkongresszusa sem hozott változást, csak meghosszabbította a politikai válságot. A demokráciát megcsúfoló körülmények között – Iohannis államfő, illetve a mélyállami tényezők közbelépésének eredményeként – pártelnökké választott Florin Cîțu kormánya a szociáldemokraták kényének-kedvének kiszolgáltatva várja, mit hoz számára a jövő. A háttérben jelenleg kemény alkudozások folynak, bár a PSD tagadja, hogy hajlandó lenne nyíltan kiállni a Cîțu-kabinet mellett, az a helyzet, hogy kizárólag rajtuk áll a kormány sorsa. Mindenesetre a holnapra várható alkotmánybírósági döntés után – a taláros trestületnek kell döntenie a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány törvényességét illetően – tisztul majd a kép: ha szavazásra kerül sor, akkor a PSD-nek is színt kell vallania.

Az szinte biztosnak látszik, hogy a jelenlegi kormánykoalíció nem támasztható fel, legalábbis az neomarxista USR–PLUS pártszövetség társelnökének, Dacian Cioloșnak legutóbbi megnyilatkozása szerint, aki azt állította: továbbra sem hajlandó visszatérni a koalícióba az USR–PLUS, amíg Cîțu a kormányfő. De hát ne feledjük, Románia esetében semmi sem biztos, még az sem, ami már megtörtént. Itt minden megeshet – különösen a politikában –, és annak az ellenkezője is. Különösen, ha a hatalomról, de főleg az azzal járó egyéb előnyökről van szó.    

Azon túlmenően, hogy marad-e a Cîțu-kabinet vagy megy a levesbe, a PNL jövője nem tűnik túlzottan fényesnek. A legutóbbi közvéleménykutatási adatok azt mutatják, hogy a PNL – az utolsó még életben lévő történelmi párt – mélyrepülésben van, a katasztrófa nehezen elkerülhető. Ha így folytatják, a törvényhozásból kiesett, azóta eljelentéktelenedett Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt sorsára juthat.

Ami még szomorúbb: a fent leírt politikai válság minden eddiginél mélyebb, az energiahordozók árának eddig soha nem tapasztalt mértékben történt megugrása által csak súlyosbodó gazdasági válsággal társul, amit csak fokoz a katasztrofális járványhelyzet.

Az ismételten felmerülő kérdés: mit keres egy ilyen társaságban egy magát magyarnak tartó párt? Igen, az RMDSZ-re gondolok. Vagy igaz lenne a helyzethez idomított mondás, hogy madarat tolláról, pártot koalíciós társáról?