Lehet vagy nem lehet?

Makkai Sándor születésnapjára   

130 esztendeje, 1890. május 13-án Nagyenyeden, ebben a tragikus sorsában is szimbolikus jelentőségű iskolavárosban született Makkai Sándor, a későbbi erdélyi református püspök, író, a Holttenger (1923), Ördögszekér (1925), Táltoskirály (1934), Sárga vihar. Tatárjárás (1934) című regények, nagyhatású tanulmányok – Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete (1927),  Magunk revíziója (1931) – szerzője.

Makkai 1936-ban lemondott püspöki tisztségéről, amelyet 1926-tól kezdődően töltött be, s Magyarországra telepedett át, ahol Debrecenben lett egyetemi tanár. 1937-ben megírja a Nem lehet c. vitairatot, amely a Láthatár c. budapesti folyóirat 1937/2 számában jelent meg. Az írás, amelyben az első világháború utáni erdélyi kisebbségi életről fejti ki sokaknak nem tetsző véleményét, élénk vitát kavart az erdélyi magyar sajtóban.

Makkai Sándor kendőzetlenül kimondja: a kisebbségi sors elsősorban nem politikai, hanem erkölcsi lehetetlenség. „A kisebbség létjogát tehát sajátos kultúrája igazolja. De azt megint reálisan kell látnunk, hogy egyetlen kultúra sem fejlődhetik és gyarapodhatik, ha elvágják azoktól a feltételektől, amelyek éltetik. Amelyik kultúra pedig megszűnik fejlődni, az már csak visszafejlődhetik” – fogalmazta meg máig érvényes módon.

A vele vitába szállók amellett próbáltak érvelni – igaz, nem nagyon meggyőzően –, hogy a kisebbségi létforma nem lehetetlen. Mindenesetre úgy tűnik, a helyzettel való őszinte szembenezés akkor elmaradt. Hogy ennek mi lehetett az oka: a bátorság hiánya, netán az önáltatás – egyelőre eldöntetlen. Ami biztos: a valóság – pontosabban az azóta eltelt évtizedek – Makkai megállapításait igazolják. Sajnos.

„Sohase felejtsük el, hogy van a kisebbségi magyarságnak a külső nyomásnál egy sokkal veszedelmesebb ellensége is: a saját élősdi férgei, amelyek vakmerően és szemérmetlenül használják ki azt a helyzetét, hogy a külső impérium nem akadályozza meg, nem töri le, sőt sokszor a maga céljai érdekében elnézi, csöndes aszszisztenciával támogatja azt a nemzetgyilkos mérgezést, mellyel ezek a paraziták szétrágalmazzák a kisebbségi társadalmat, a gyanúsítások, bizalmatlanságok, kalózkodások állandó termelésével.”

Nézzük bárhonnan is, most, a trianoni országrablás százéves fordulóján Makkai Sándor megállapításai igencsak érvényesek. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk őket vagy sem.