Ritka eset: lyukra futott a román diplomácia

Az egyesülés, azaz a Pruton túli Moldova Romániához csatolása minden valamit is magára adó nacionalista román politikus szíve vágya. Hogy ezt ki és mennyire vállalja fel nyilvánosan, az már más kérdés. A rendszerváltás óta egymást váltogató bukaresti kormányok – igaz, váltakozó intenzitással, elszántsággal – meg is tettek minden tőlük telhetőt a cél érdekében. Ennek ellenére sem sikerült közelebb kerülniük a célhoz.

Hogy miért? Talán azért, mert azt felejtették el a bukaresti vezetők, amit minden a realitásokkal számoló, józan paraszti ésszel gondolkodó ember tud, csak a román politikusok nem hajlandók tudomásul venni, hogy aszongya: kettőn áll a vásár. Márpedig hiába akarják a Pruton innen az egyesülést, ha a határfolyón túliak az istennek sem akarják. Hogy miért viseltetnek ekkora ellenszenvvel, miért a megmásíthatatlannak bizonyuló elutasítás az unió iránt, annak okai számosak és meglehetősen összetettek.  

Az eddigi, lassan harminc éve tartó gyakorlat szerint Bukarest változatos – a gazdaság, a kultúra és a hírszerzés területén tetten érhető – eszközök bevetésével próbálta erősíteni a románbarát, unionista politikai erőket, próbált minél nagyobb befolyást szerezni a moldovai politikában. Eme törekvések egyik példájaként említhető, hogy mintegy egymillióra tehető azon moldovaiak száma, akik könnyített eljárással felvehették a román állampolgárságot. Csakhogy a számításokkal ellentétben a kettős állampolgárok ahelyett, hogy hazatérve az unionista tábort erősítették volna, inkább nyugaton vállaltak munkát.

A levantei szellemben ténykedő, sem erkölcsi, sem egyéb gátlásokat nem ismerő román diplomácia a huszadik században sikert sikerre halmozott – egyetlen példaként csak Nagyrománia megteremtését említeném –, Moldova esetében azonban most lyukra futott. A legutóbbi választások után háromosztatúvá vált moldovai törvényhozás erői: a Vladimir Plahotniuc oligarcha által vezetett Demokrata Párt (PDM), az európai integrációs törekvéseket zázlajára tűző, Maia Sandu által vezetett ACUM (Most) Blokk, valamint az Igor Dodon befolyása alatt álló Moszkva-barát szocialisták (PSM). Bukarest egyértelműen a Plahotniuc vezette Demokrata Pártot támogatta minden erejével. Azonban a várakozásokkal ellentétben a nyugatos irányultságú, illetve a Moszkva-barát erők léptek koalícióra, aminek következtében az oligarcha Plahotniuc emberei kiestek a hatalomból.

Plahotniuc kétségbeesésében mindent megpróbált: a befolyása alatt álló alkotmánybírósággal semmissé nyilváníttatta a kormány kinevezését, feloszlattatta a törvényhozást, sőt előrehozott választásokat is kiírt. Első reakcióként Bukarest is ezt a megoldást helyeselte, aztán másnapra meggondolta magát: elismerte a Maia Sandu-kabinetet. A pálfordulás összefüggésbe hozható azzal, hogy mind Moszkvában, mind Berlinben, mind Washingtonban elismerték a hatalomváltás jogszerűségét. Igaz, a román unionisták ezt egyértelműen Putyin diadalaként értékelték, ami által Oroszország ellenőrzése alá vonta Moldovát.

A leginkább azt fájlalják a román nacionalisták, hogy Romániát, mint a szerintük leginkább érdekelt felet meg sem kérdezték, amikor úgy döntöttek, elismerik a kisjenői kormányt. Ezért most tehetetlen dühükben, orosz meg magyar veszélyt vizionálva, Putyinoznak és Orbánoznak egy sort.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Románia: válságból válságba

Nem mondok újat azzal, hogy Románia a permanens válságok országa. A román(iai) ember mindennapjaihoz hozzátartozik …

8 hozzászólás

  1. Nem semmi, de ettől nekünk nem lesz jobb.

    • Kedves Zsanett! Nem csoda és érthetö ha kissé már “belefáradt ebbe a viszonyba” a románokkal. Ez már rengeteg emberrel megtörtént. Azután vagy elmentek, vagy magukba fordulnak. Nincs is a romáokhoz fogható Európában. Hiszen náluk semmi sem idegen vagy lehetetlen ha az érdekük ráirányul valamire. Sajnos.
      A kibékíthetetlenség abból is adódik, hogy az amit a magyar vagy más rendes dolognak tart, arról senki nem tud oly kenetteljesen beszélni mint ök. És ugyanolyan magától értetödö a számukra, hogy az érdek szempontjából mindannak az ellenkezöjét is megtegyék ha úgy adódik. Az egyáltalán nem kérdéses, ahogy a gyíknál sem az, ha ide-oda cikázik amikor meleg van. Ha meg hideg van akkor megdermed s olyan mintha nem is lenne a világon. Vagyis, naponta kell megharcolni velük a levegöért,…

  2. Kedves Zsanett . Minden nagy utazas egy lepessel indul el .

    • Igen ám, de itt nem egy utazásról van szó, nem egy irányról, nem egy zsákmányról. Meg aztán ha csökken a lehetséges zsákmányok száma, annál rámenösebbek a maradék szempontjából.

  3. Már J.V.Sztálin is megmondta anno: “A román nem nemzet, hanem foglalkozás”.
    Ma is igaz…

  4. gyurcsányiviktor

    Talán tisztességesebb lesz a világ ezen része, ha az orosz hadsereg és a Magyar Honvédség nehéztüzérségi lőtávolban lesz egymástól “románia” feje felett !

  5. Vajon GYURCSÁNYIVIKTOR érti amit leírt??? — Szerintem nem.

  6. POROSZLAI RÓBERT

    A török szultán nem tudta őket adóztatni, mert csak szórványban voltak fellelhetőek….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük