Nekem annyi?

Sokat látott szerkesztő barátom jóindulatúan figyelmeztet: őrizkedjek attól, hogy pestisrácos álhevületemben minden RMDSZ-est egy kalap alá vegyek. Meggyőződésem: nem rosszindulatból teszi, ilyent fel sem tételeznék róla, csak mert fennáll annak a veszélye, hogy úgymond egyoldalúságomért (melyet elhamarkodottan ellenzékinek gondolok) nemcsak kiutálnak (még a jobbérzésűek is), hanem a félkegyelmű magamondó megmondóknak kijáró enyhe szánalommal könyvelnek el, egész hátralevő karrieremre.

“A körültekintően átgondolt érvelés mind a politikának, mind a diplomáciának, mind a politikai újságírásnak lényeges és el nem hanyagolható alapvetése” – figyelmeztet, majd így fejezi be: “ha az indulatok írják jegyzeteidet, az is jó, de a “mondom a magunkét” meg a “szerintem”-szerű ál-szlogen-fűzfabokrok árnyékában legtöbbször nem igazi pásztorok, hanem csak rikító népnemzeti kosztümös macskajancsik hűsölnek.” Kemény szavak, könyörtelen ítélet. Bár a végén mintha némileg enyhítene lesújtó véleményén, mondván: én nem vagyok közéjük való. “De ha közéjük “sorol” a(z akár jóhiszemű) média (is), akkor neked annyi” – villantja meg “történetem” könnyen elképzelhető végkifejletét.

Megpróbálok válaszolni a “vádakra”:

Pro primo: Mindenféle “udémérést” kénytelen vagyok egy kalap alá venni, abból a megfontolásból kiindulva, hogy bármely politikai szervezet képe gyakorlatilag egybeesik a vezetőinek imidzsével. Aki bent van, az feltételezhetően egyetért a követett politikai irányvonallal, aki netán nem ért egyet, annak ki kell lépnie, esetleg “kiléptetik”. Szerintem régi, az egypártrendszer idejéből való – nálunk gyakorlatilag még mindig az van –  tévhit, hogy aszongya: az irányvonal alkalmas, csak egyes vezetők alkalmatlanok…

Pro secundo: A nehezményezett egyoldalúságot vállalom, és a véleményem kimondásával járó kellemetlenségeket is. Hogy ezért esetleg kiutálnak innen-onnan, az eddig sem érdekelt, s ezután sem fog…

Pro tertio: Lehet, sőt valószínű, hogy az érvelés néha sántít, dehát ez már tehetség, rátermettség, olvasottság, hogy ne mondjam: műveltség függvénye… Nekem ennyire futja.

Pro quarto: A legnagyobb elismerésként fogadom, hogy nem sorol a “rikító, stb. macskajancsik” közé… Kikérném magamnak.

Pad extremum: Nem érdekel, ha említett “bűneim” miatt az erdélyi rommagyar média – beleértve annak nagyhatalmú urait – esetleg kivet magából.

Ui. Szerkesztő barátomnak viszont köszönöm a jószándékú figyelmeztetést. Ha rövid ideig is, de kénytelen voltam magamba szállni, s mint rovargyűjtő a legújabb szerzeményét, megvizsgálni eddigi publicisztikai tevékenységemet. Mit mondhatnék? Ez van.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Arafat

Ha leírom az Arafat nevet, a magyarországi olvasók zöme – már akik emlékeznek még a …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük