Ne altatódalt, ébresztőt fújjanak! – Az erdélyi magyar politika tehetetlenségéről

Egyházi embertől szokatlanul kemény kritikával illette az erdélyi közéletet – beleértve a politikát és a történelmi magyar egyházak tevékenységét is – Czirják Árpád pápai prelátus. Akár azt is mondhatnám: megkongatta a vészharangot felettük. Minderre az elmúlt hét végén Gyergyócsomafalván megtartott VIII. Székely Fórumon került sor, ahol a rendezvény fő előadójaként a főpap megvonta az erdélyi magyarság és a Székelyföld jogérvényesítő törekvéseinek mérlegét.

Miről is beszélt tulajdonképpen Czirják?  Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom: csokorba gyűjtötte, összefoglalta a sajtóban korábban már itt-ott megfogalmazott vádakat. Úgy értékelte, ma rosszabb a helyzet, mint a nacionál-kommunista hatalom idején. A vádak hallatán a hivatásos érdekvédők – értsd RMDSZ-es politikusok – rendszerint úgy próbálják elütni az állítás élét, hogy a szokásos egyrészt-másrészt hamis érvelés által oda lyukadnak ki, hogy “vannak ugyan még hibák, de alapjában véve jó felé haladnak a dolgok”.

Nos, a dolgok éppenséggel nem a jó irányba haladnak: naponta tapasztalhatjuk, amint a román hatalom éppen visszavesz az utóbbi közel három évtized alatt ilyen-olyan, többnyire külpolitikai kényszer hatására megadott jogainkból. Ehhez pedig az erdélyi magyar politikum – a hatalom pótszékében csendben meghúzódó képviselői révén – cinkos módon asszisztál. Segítségre pedig – az Orbán-kormányt leszámítva – sehonnan sem számíthatunk, Európa országainak elég a maguk baja, az EU-nak és Brüsszelnek pedig nincs érkezése az erdélyi magyarság sérelmeivel foglalkozni.

Az önrendelkezésért vívott harc, az autonómiatörekvések területén halmozta fel a legnagyobb adósságot az erdélyi magyar politika. Közel harminc esztendő alatt egy tapodtat sem lépett előre, pusztán csak beszélnek róla – azt sem mindig, kizárólag választási kampányok idején veszik elé, porolják le a témát, hogy a választások másnapján azonnal megfeledkezzenek róla –, a cselekvésig sajnos máig nem jutottak el, legfennebb a pótcselekvésig. Lásd a nemzeti tanácsok sűrű tevékenységnek tűnő semmittevését.

Kijutott az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetőinek is a bírálatokból, Czirják Árpád rámutatott a lényegre: feledve végre az évek, sőt évtizedek óta hangoztatott parancsot, hogy a pap ne politizáljon,  nekik is hallatni kellene szavukat a közéleti kérdésekben. Erre, úgy tűnik, hiába várunk. Sajnos.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Így védd meg a sajtószabadságod!

Hogy senkinek se lehessen kétsége – ugye ismerős a mondás: nincsenek régi viccek, csak új …

3 hozzászólás

  1. Az RMDSZ-nek a rendszerváltáskor volt több, mint 1 milliós szavazótábora. Akkor arra is adódott lehetőség, hogy egymaga kormányzóképes párt legyen, de félretette a magyarok érdekeit, és helyette inkább a pártvezetők érdekeit tartotta szem elé. Ezért aztán a több mint egymilliós szavazótábor lecsökkent kevesebb mint 300 ezerre. Mindez azért, mert semmit sem tesznek a magyarságért, hanem kizárólag ígérgetnek….azzal pedig tele van a padlás már…

    • Petőfi jóslata (ahogy megvalósult) Iroda lom, és önismerethez!

      Petőfi jóslata nagyon “bejött”! “Ha a nép uralkodni fog az irodalomban, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék!” Írta Arany Jánosnak a Toldi születésekor! Mára beteljesült! Csak nem szereplőként, hanem az “alkotókként” irodalmat „hamisítók” uralkodnak az irodalomban, politikában!

      Liszt Ferenc , 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul.”

      „Birtokba vették a szépirodalom és az újságírás terét. Mint sáskasereg rohanták meg a sajtót, hatalmukba kerítették az időszaki iratokat, magukhoz ragadták a gondolatok vezérlését, s meg fészkelni látszották magukat a közvélemény-árulásban

  2. Lúdtalpra magyar!

    Lúdtalpra magyar, fel kéne kelni!
    Nem a potyát, folyton várni, lesni!
    Várni halálos ágyon, sült galambot!
    Mert az bizony, nem terem ott!
    Valamit végre, magadért tenni kéne,
    Méltót, ősök, vitéz nagy hírére!
    Kik szabadon éltek, haltak,
    Szolgaföldben, ma nyughatnak?
    Korcsokat mára, örökül hagytak!
    Csókolják Haynau véres kezét,
    Keresik, Petőfi gyilkosai kegyét!
    Végül, mert jó akarónk a német,
    Bekebelezi az egészet!
    Akkor lészen, neked jó,
    Elfoglal az Unió, te bunkó!

    Mi a Felvidéki magyar? Csáky szalmája! Mivel kábítják az Erdéllyit? Markóval! Mivel pusztítják a Délvidékit? Kaszával! Saját vicc, 1990!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük