Mire lenne jó egy erdélyi román-magyar vegyespárt?

A nagyváradi városháza dísztermében tartott múlt pénteki konferencián felmerült többek között egy erdélyi vegyespárt alapításának gondolata. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Reconstructio Egyesület által szervezett konferencia résztvevői a román-magyar kapcsolatok jelenlegi állapotáról kialakult véleményeket járták körül, különös tekintettel az Erdély Romániához csatolását kimondó Gyulafehérvári Nagygyűlés jövő évi centenáriumára. A vegyespárt szükségességét Sabin Gherman kolozsvári publicista, az Elegem van Romániából röpirat szerzője hangsúlyozta, mondván csak így mutatkozhat esély az erdélyi autonómia megteremtésére.

Az ötletgazdáról csak elismeréssel szólhatunk, évek, akár azt is mondhatnánk, évtizedek óta a román-magyar kapcsolatok rendezésének szorgalmazója, elszánt hirdetője. Meg is kapja rendszeresen a román nemztféltőktől a magyarbérenc jelzőt. Kérdés: milyen esélye lehet az általa javasolt vegyespártnak? Mondjuk ki: nem sok. Különösen jelenleg a mindkét fél, de különösen a szélsőséges román körök által szándékosan táplált kölcsönös bizalmatlanság légkörében nem. Úgy tűnik, a Kárpát-medencében még nem jött el a hasonló politikai építkezés ideje. Ezt  a szlovák-magyar vegyespárt, a MOST-HíD példája bizonyítja a leginkább.

Mindenesetre igen kétséges, hogy egy hasonló vegyespárt lehet a helyes megoldás. Erdélyben megtapasztalhattuk, milyen a vegyes intézményekben való román-magyar együttélés. Különösen a vegyes iskolák szolgáltak szomorú tapasztalatokal, ahol a magyar elemet rövidesen indokolatlanul háttérbe szorították. Legyen világos: értelmes ember nem vágyik oda, ahol csak másodrendű állampolgárként számítanak rá. A fentről érkező ukázra létrehozott kényszerű etnikai együttélés, közösködés mindig a hátrányunkra volt. Ebből következően minden jel arra mutat, hogy még nem jött el a vegyespártok ideje.

Ezt látta felismerni a Fidesz is, amely az elszakított nemzetrészek esetében szintén az etnikailag tiszta magyar pártokban látja a hatékony magyar érdekképviselet egyedüli garanciáját. Ennek ellenére meg kell becsülnünk a hozzánk, ügyünk felé jóindulattal, nyíltsággal közelítőket, s bár sok esetben sokak rászolgáltak a bizalmatlanságunkra, mi ne taszítsunk el senkit indokolatlanul magunktól. Inkább éljenek vissza a bizalmunkkal százszor is, minthogy egyetlen bizalmat érdemlőtől azt mi megtagadjuk.

A címbéli kérdésre pedig – mire jó egy erdélyi román-magyar vegyespárt? – csak azt válaszoljhatjuk, hogy jelenleg, sajnos, semmire. De csak rajtunk múlik, hogy eljön-e majd annak is az ideje… Véleményem szerint.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Így védd meg a sajtószabadságod!

Hogy senkinek se lehessen kétsége – ugye ismerős a mondás: nincsenek régi viccek, csak új …

6 hozzászólás

  1. Érdekes lenne, de logikus. Megfontolnám, hogy támogassam-e a szavazatommal.

  2. Ugyanarra,mint Felvidéken. A magyar identitás gyengítésére és zűrzavarra.
    Lehet ezt persze magyarázni sok féle módon,de minek???

    • Nem is szorulna sokféle magyarázatra.
      A Felvidéki variáció is már példaszerü.
      Amellé egy másvalami, analógiaként: Romániában összeházasodik egy magyar ember egy románnal. Maradéktalanul tisztelik egymás másoldali kötödését, boldogok.
      A gyerekek azonban, és a kissebbségi partner hozzájárulásával, 90%-ban románosabbak, románok lesznek, hiszen úgy jobban érvényesülnek!!, hiszen az az érdekeikben áll, ki fogja azt elvitatni? Amellett, hogy már a kötödéseik sem egyértelmüek.

  3. Amint azt a felvidéki példából is láthatjuk, nagyjából semmire. Nagyon kevés a közös bennünk viszont annál több a különbség, nem lehet és nem érdemes keveredni, sem pártban, sem családban. Barátkozni lehet de annál több…

  4. Klubszerű működésen kívül nem hiszem, hogy többre vihetnék – együtt.

  5. “Inkább éljenek vissza a bizalmunkkal százszor is, minthogy egyetlen bizalmat érdemlőtől azt mi megtagadjuk.”

    Szép mondás de a gyakorlati alkalmazása nagyon is sok magyar keserüség okozója. A nagylelküség diktálja, de kérdés, hogy egy örök kissebbségi, akár Magyarország is mint kicsi ország, nem e mégis nagyképü valahol ha ilyeneken “lovagol”?
    Eddig még mindig ledobta ilyenkor a sors lova a hátáról.

    Családi, baráti szinten igen, de a politikában?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük