Márpedig magyar orvosokra igencsak szükség van

Talán senki sem vitatja, hogy egy társadalom életében, a gazdaságon kívül, az egészségügynek, oktatásnak, kultúrának is kulcsszerepe van. Ez utóbbiak befolyásolják a leginkább egy nép/nemzet lelki, erkölcsi, szellemi állapotát, határozzák meg jövőjét. Mindez fokozottan érvényes egy etnikai kisebbség, esetünkben az erdélyi magyar nemzeti közösség vonatkozásában.

Az 1989-es romániai rendszerváltás után megfogalmazódott stratégiai célok – autonómia, restitúció, önálló magyar okatatási rendszer az óvodától az egyetemig stb. – közül igen kevés valósult meg. Ha van adóssága az erdélyi magyar politikumnak az általa képviselt nemzeti közösséggel szemben, akkor azok egyike éppen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye. Azt is mondhatnám: a MOGYE körüli történések híven tükrözik az erdélyi magyar politikai osztály alkalmatlanságát. Legalábbis a közösségi szempontból egykor  létfontosságúnak tartott kérdésekben.

Köztudomású: a magyar nyelvű orvosképzés leépítése a nacionál-kommunista román oktatáspolitika egyik legfőbb célja volt, s már-már sikerrel járt. A rendszer bukása után, az emlékezetes 1990-es esztendő diáktüntetései a helyzet súlyosságára, a problémák orvoslásának fontosságára próbálták terelni a politika figyelmét. A márciusi események azonban mintha elvágták volna a fonalat, megtörték a MOGYE magyar diákságának lendületét.

Az RMDSZ által, különösen 1996, az első kormányzati szerepvállalás óta követett politikai vonalvezetés – a kis lépések politikája –, néhány apró részsiker ellenére, nem hozott előrelépést. Ez elsősorban az oktatás területén a legszembetűnőbb: az önálló magyar tannyelvű állami tudományegyetemről már szó sem esik, a MOGYE önálló magyar tagozatának felállítása pedig – bár törvény rendelkezik róla – elbukott a román többségű egyetemi vezetés zsigeri ellenállásán.

Mindeközben pedig a politika képtelen bármit is tenni, tehetetlenül nézi, amint az egyetem román többségű szenátusa, az egyetemi autonómia hamis érvére hivatkozva, megtagadja a törvény előírásainak teljesítését. Ez a kolozsvári Babeş-Bolyain, illetve a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen nem okozott semmiféle gondot. A kormánynak pedig sehogy sem sikerül – a jóra való szándék teljes hiányát bizonyítva ezáltal – jogkövető magatartásra bírnia az intézményt. Közben pedig suba alatt bevezetik az angol nyelvű képzést, sőt önálló angol tagozatot hoznak létre. Miközben a magyar felállítását – az egyetemi autonómia dicsőségére! – megtagadják.

A laikus számára úgy tűnik, a magyar oktatók előtt sem világos, mi lenne a teendő. Tény, a követendő stratégiával a mai napig adósok. Azt kell mondanom, hiába a budapesti kormányzat segítőkész hozzáállása, ha az érintettek képtelenek dűlőre jutni. A helyes sorrend szerint először a magyar orvosképzés jövőjét még szívén viselő – mert bizony vannak, akik lélekben már feladták – oktatóknak kell(ene) eldönteniük, mit akarnak és hogyan. Ezt követően már a politikum kutya kötelessége érvényt szerezni a szakmailag alátámasztott elképzelésnek.

Mert végül mégiscsak az számít, hogy Erdélyben/Székelyföldön jól képzett magyar orvosokra felette nagy szükség van.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Kit érdekel?

Péntek hajnalban egy közúti ellenőrzés során ittas vezetésen kapták Oltean Csongor ifjúsági államtitkárt. Az esetről …

egy hozzászólás van

  1. Nyúljás pacal

    qqriqú

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük