Legyen egypártrendszer, de legalább tudjunk róla… *

Egy héttel a romániai helyhatósági választások után, még mindig tart az RMDSZ győzelmi eufóriája. Különösen a Maros megyei és marosvásárhelyi diadal okán érzik magukat feljogosítva a tulipános politikusok, szolgálatos kommentátorok, médiaszolgák a felhőtlen derűlátásra. Mindenestre el kell ismernünk, a marosvásárhelyi polgármesteri szék visszaszerzése nem kis tett – nyilván a történelemkönyvekbe is bekerül majd –, amiért elismerés illet minden közreműködőt. A marosvásárhelyi esetre felfigyelt – vagy valakik figyelmeztették – Klaus Iohannis államfő is, aki máris szorgalmazta a választási törvénynek olyan irányban történő módosítását, hogy a megyei önkormányzatok elnökeit és a polgármestereket ismét kétfordulós versenyben válasszák meg.

A győzelmi mámort Budapestről is táplálták, az RMDSZ iránti elkötelezettségéről ismert Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett Önkormányzati választások Romániában – magyar vonatkozások című konferencián szerdán a következőképpen értékelt: „Nagy győzelmet arattunk mi magyarok, közösen Erdélyben, amely a decemberi parlamenti megmérettetéshez is biztos alapot ad az RMDSZ-nek”. Megjegyzem: ezt egy elvakult tulipános aktivista sem mondhatta volna szebben, összemosva az RMDSZ-t az erdélyi magyarokkal. „Külön köszönet jár azoknak, akik az RMDSZ-t támogatják, s szavazatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy az RMDSZ a magyar szavazatok 91,4 százalékát megszerezze” – jelentette ki az államtitkár.

Az, hogy a 91,4 százalék a szavazatra jogosult erdélyi magyarok alig kétharmadának, egynegyedének a voksaiból jött össze, a jelek szerint már nem érdekelte Potápit és az RMDSZ-es pártgurukat. Amiként az sem, hogy az erdélyi magyarok választási részvétele alulmaradt a románokénál. Továbbá: néhány szórvány megye – Brassó, Temes –, illetve megyeszékhely – Brassó, Temesvár – önkormányzata magyar képviselők nélkül maradt. Azzal, hogy Potápi odáig merészkedett, hogy „nagytestvérként” kijelölje az előttünk álló feladatokat, mármint, hogy az erdélyi magyarok a legesélyesebb magyar jelölteket támogassák, ezáltal újra parlamenti jelenlétet biztosítsanak az RMDSZ-nek, hogy adott esetben kormányzati pozícióba is kerülhessenek, azt a hamis (?) látszatot keltheti egyesekben, mintha mondjuk a Fidesz-RMDSZ pártszövetség nevében szólna.

A történtek úgy is értelmezhetők, hogy Potápi, illetve a témában legutóbb megszólaló Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, illetve Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kiadták az ukázt a pluralizmus felszámolására, illetve az RMDSZ által megtestesített egypártrendszer visszaállítására az erdélyi magyar politikában. Szerintem kár volt elsietni a dolgot, hisz a magát nemzetinek tartó erdélyi magyar ellenzék már alig egy lépésre tart az önfelszámolástól… Kérdés: számoltak-e azzal, hogy ezáltal egy, az RMDSZ-re számos okból voksolni nem hajlandó szavazóréteget végleg elriasztanak a politikától, rosszabb esetben elkerülhetetlenül román pártok felé terelnek?

Mert ha nem, az végzetes hiba lenne. Mind Budapestről, mind Marosvásárhelyről nézvést.

És ezt akkor is ki kell mondanom, ha netán nemzetárulónak neveznének emiatt.

 

* A cím utalás a román klasszikus, Ion Luca Caragiale Elveszett levél c. szatirikus színdarabjának szállóigévé vált mondatára: „Ha árulás, legyen árulás, ha a párt érdeke egyszer ezt kívánja, de akkor legalább tudjunk róla mi is”.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

egy hozzászólás van

  1. Mandátumszerzési esélyt mérlegelni, számolni és választási egyezséget kötni tudni kell. Különben csak a választóiknak tapossák tovább az önfeladásukhoz vezető utat.
    Sokadszor osztódik a kisebbségi magyarság, mégsem okul belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük