Katalánok (Nem székelyek)

Hétfői hír, hogy a spanyol legfelsőbb bíróság zendülés okán kilenc katalán függetlenségi vezetőt 9 és 13 év közötti börtönbüntetésre ítélt. Ezzel egyidőben ismét nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a Németországban tartózkodó Carles Puigdemont volt katalán elnök, illetve a négy szintén külföldön tartózkodó volt katalán kormánytagok ellen is. Mint ismeretes a 2017. október 1-jei – a spanyol hatóságok szerint alkotmányellenes –, rendőri erőszakba torkollott függetlenségi népszavazás, valamint a katalán függetlenségi nyilatkozat elfogadása miatt indult perben tizenketten kerültek a vádlottak padjára, közülük kilencen előzetes letartóztatásban vannak, többen csaknem két éve. A legsúlyosabb büntetést Oriol Junqueras, volt katalán elnökhelyettes kapta, akit közpénz hűtlen kezelésének bűncselekményében is bűnösnek találtak. „Az én nézőpontomból semmi, amit tettünk nem bűncselekmény, és azokból a bűncselekményekből, amelyeket nekünk akarnak tulajdonítani, nem követtünk el semmit” – hárította el a vádakat a volt alelnök. A maga során Carles Puigdemont, egykori elnök is szörnyűségnek nevezte, hogy összesen száz év börtönbüntetésre ítélték a katalán függetlenségi politikusokat. „Úgy kell reagálni mint még soha. Fiaink és lányaink jövőjéért. A demokráciáért. Európáért. Katalóniáért” – írta Twitter-bejegyzésében. És a katalánok azonnal reagáltak – nem úgy, mint soha, de úgy, mint mindig – tüntettek Katalónia-szerte. Például akadályozták a barcelonai El Prat repülőtér elérését. Október 26-ára függetlenségpárti civil és szakmai szervezetek nagyszabású tüntetést hirdettek.

Hát így csinálják a katalánok. Pedig Spanyolországban is volt egy Franco-diktatúra, amikor még a katalán nyelv nyilvános használata is be volt tiltva. Ennek ellenére ma Katalónia Spanyolország legfejlettebb régiója, igen széles körű – már-már a függetlenséggel egyenértékű –  önállósággal. Amit – jó, ha tudjuk – Madrid sem kínált tálcán. Sem a katalánoknak, sem a baszkoknak, sem másoknak. Mindezért keményen meg kellett harcolniuk. Mert úgy van az, hogy a hatalomról – különösen a más népek, más etnikai közösségek feletti hatalomról – önként nem szoktak lemondani, csak kényszerből. Esetleg jól felfogott, de mindig önös érdekből. Merthogy így működik ez. Tájainkon még inkább.

A katalán eset kapcsán ejtsünk szót a székely autonómiatörekvésekről, a mi, illetve politikai képviselőink hozzáállásáról is. Először is: három évtizede harcolunk érte – főleg választási kampányok idején – , de egyről kettőre még nem jutottunk. Viszont sokan a „harcosok” közül – politikailag természetesen – szépen megélnek belőle, mármint a harcból. Úgy fest, az elkötelezettség, az elszántság, az akarat hiányzik elsősorban. A civil kurázsi. Mással nem magyarázható, hogy az autonómiakövetelések melletti karakánabb, határozottabb kiállástól annyira tartanak kiválasztottjaink. Akik szerint az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt politikailag még egyszer sem volt alkalmas a pillanat arra, hogy előhozakodjanak vele a román döntéshozók előtt. Lenne még egy magyarázat, de arra gondolni sem merek…

Lassan oda jutottunk – akárcsak a Tamási-novella hőse –, hogy nekünk már hiába trombitálnak… Legalábbis azok, akik eddig tették.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Kudarcból sosem elég?

Kampánycsönd van, legalábbis hivatalosan. Nem hivatalosan pedig mindenki úgy tesz, ahogyan éppen jónak látja: azaz …

6 hozzászólás

  1. zolatiguszti

    Dr Raffai Ernő történész elmondja ezerszer az autonomia elérése elvetélt harc. Területi revízióért kell harcolni.Mi a fenének adnának a románok autonomiát? És igaza van. Az Úz völgyi eset és társai csak arról győznek meg:
    Van itt egy semmi történelmű nép aki még királyokat is kénytelen lopni mástól magának és aki annyira nem tud semmit felmutatni a történelemben, hogy indentitása kizárólag a Magyarellenességgel jellemezhető.
    A kisantant országok felének indentitása dettó hasonló csak a nyelvük és népviseletük az amiben különböznek.
    Ebből adódóan egy románt meggyőzni egy megbékélésről és korrekt viszonyról a Magyarokkal olyan mint amikor minket győzködnek a sok iszlám barom beengedésének a jóságáról.Ugyanis a mi indentitásunk meg részben az Iszlám ellenes harcról szól.Egy románt megkérni arra hogy tisztelje a Magyart olyan mint azt kérni ne legyen román.Ergo autonómia sosem lesz, mert ha van olyan erő ami ezt ki tudja belőlük verni az már romániát is képes felszámolni és visszavenni Erdélyt.Példa rá a nemzeti kisebbségi jogok. Egyszer adta meg románia és tótia,a Müncheni egyezmény előtt…
    Autonomiáért harcolni tehát igaz a román vélemény egyenlő románia felszámolásával.A tévedés ott van hogy ez nem a Magyarok hibája ugyanis nemők lopták el más nép országát és nem ők határozzák meg megukat azzal, ha gyűlölöm a másikat akkor ez vagy az vagyok.

    • Erre mondják azt, hogy veszett fejsze nyele.

    • Raffay Ernő egy tiszteletre méltó történész. kiváló előadó, kiváló ember, nagy tudással. DE NEM POLITIKUS, nem diplomata. Raffay Ernőnek van egy személyes véleménye valamiről. Miért kell ez után menni mindenkinek???
      Szerintem “ZOLATI” azért reklámozza Raffay személyes véleményét és javaslatát, mert akkor az erdélyben élőknek nem kell mást tenni, mint a fotelben ülve keseregni azon, hogy nem jött el a területi revízió, mert akik elhozhatnák, azok is a fotelben ülve várnak valamit… Talán egy sült galambot.
      “ZOLATI” a sültgalamb várás unalmát képzelgéseinek leirogatásával csapja el. Tele van a “mondókája”, nagyon tud mindent, és nagyon elégedett magával. És az erdélyiek többsége “ZOLATI”-hoz hasonlóan gondolkodik. Elsősorban EZÉRT NEM történhet semmi olyan, aminek valami eredménye lehetne. Az erdélyi magyarságban már csak a türelem, a tűrés maradt. Nincs önbizalom, csak félsz van. Ami nem is csoda, hiszen két autonómista hamis váddal, teljesen hamis törvénykezés által börtönben ül. Pont azért, hogy “ZOLATI”-nak csak irkálni legyen kedve.

      • No, csak hogy tisztázzuk! Autonómiát kétféle képpen lehet kivívni. Törvényesen, s fegyverrel. Illetve van még egy harmadik út is, de az nagyjából az, amit Raffay úr említ. A nagyhatalmak valamilyen oknál fogva, rákényszerítik Romániát az autonómia megadására. Az első kettőre visszatérve, hát Bukaresben kellene a román parlamentet meggyőzni, hogy törvényre emelje az autónomival kapcsolatos beterjesztést, ehhez fele plusz egy szavazat kellen. Sci- fi, s a második lehetőséggel nem foglalkozom, mert nincs értelme.

        • Flori (2019-10-29) “No, csak hogy tisztázzuk!”
          Szerintem aminek az eléréséért egy közösség összefog és cselekszik, e tevékenysége közben FELKÉSZÜL arra a helyzetre, amit célként tűzött ki. Vagyis a fotelben tátott szájjal várva a nagyhatalmak döntését, vagyis a történelmi kedvező fordulatot passzívan várva az érintett KÖZÖSSÉG NEM KÉSZÜL FEL CÉLJÁNAK VALÓRA VÁLÁSÁRA. Tehát, a remélt autonómiára sem, vagy a remélt föderális berendezkedésre sem. Szerintem erről a dologról Raffay megfeledkezett!!!
          A nagyhatalmak döntését természetesen inspirálhatná az érintett népcsoport szándékának kifejezése, demonstrálása. Raffay ennek fontosságát sem veszi figyelembe.(!!!)
          Nagy tisztelője vagyok Raffaynak, de …
          (A fegyveres dolog említése teszi “FLORI” beírását teljesen komolytalanná. Mert az erdélyi magyarság döntő többsége még arra sem képes, hogy a fotelból felálljon, és alaposan körülnézzen!!!)

  2. KOVÁCS PÉTER: “Lehet, hogy a román temetőfoglalás napján a csíki sörgyárnak sörkóstolót kellett volna szerveznie az Úz völgyébe, és akkor más lett volna a helyzet…”
    Sajnos magam már nem vagyok ennyire bizakodó. KOVÁCS feltételezésének nem látszik az alapja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük