Ez van

Mint tudjuk, december 1-je a rendszerváltás óta Románia hivatalos nemzeti ünnepe. A mai napig vita tárgya, hogy mi volt, mi lehetett a törvényhozó szándéka, amikor így döntött. Amihez nem fér kétség: az 1918 december 1-jei eseményt – Erdély Romániához csatolásának kimondása – legfennebb a románok ünnepelhetik, mi, magyarok nem.

Ha ragaszkodni szeretnénk az igazsághoz, a történelmi hűséghez, akkor ki kell mondanunk: Erdély elcsatolásáról nem 1918. december 1-jén, hanem 1920. június 4-én döntöttek. Következésképpen a gyulafehérvári román nagygyűlés – legalábbis a nemzetközi jog szemszögéből tekintve – semmivel sem volt több, mint az ellenkező előjelű óhajt megfogalmazó, azaz Magyarország területi épségének megőrzése mellett hitet tevő december 22-ei kolozsvári magyar nagygyűlés.

Amikor az 1989-es rendszerváltás után a román törvényhozásban úgy döntöttek, hogy az 1918 december 1-jei történelmi eseményt nemzeti ünnepként jelölik meg, bizony nem jártak el a kellő körültekintéssel. Egyértelmű, hogy december 1-je nem Románia, csak a románok ünnepe. Ami azt jelenti, hogy a másfél milliónyi román állampolgárságú magyarra úgy tekintettek, mint akik eleve nem számítanak. Legfennebb annyiban, hogy meg lehet nekik mutatni…

Mit is? Hát, hogy őseik anno elvesztették – pontosabban: jobban elvesztették! – az első világháborút. Aminek következménye az egyik fél számára az országvesztés, a másik számára az országgyarapítás. Az első világháború után Románia nemcsak Erdéllyel gyarapodott, hanem számos olyan problémával is, amelyek megoldására azóta is képtelen. A tagadhatatlanul létező Trianon-traumát a jelek szerint egyik oldal sem tudta maradéktalanul feldolgozni. Az egyiknek a veszteség, a másiknak a gyarapodás okoz a mai napig gondot. Szellemi, lelki, erkölcsi értelemben egyaránt.

Románia, különösen a román politikai osztály esetében az a legnagyobb gond, hogy lélektanilag képtelen felülelmelkedni a száz évvel ezelőtti „győztes” helyzetén. Tőlünk meg elvárná, hogy szemforgató módon ünnepeljünk, amikor valójában gyászolnunk kellene. Sőt: azt is megkövetelné, hogy naponta hűségesküt tegyünk Románia mellett. Persze csak azért, mert teheti. S egyébként is: vae victis! Igaz, hogy már régóta vége a háborúnak…

Még szerencse, hogy nem minden román gondolkodik az említett módon, s vannak attól igencsak eltérő, akár a magyar álláspont iránt türelemmel, megértéssel viseltetők is. Egyetlen baj: csak magánbeszélgetésekben vállalják véleményüket, mert tartanak attól, hogy a nagyromán eszméket követő többség magyarbérencnek titulálja őket. Ami bőven elegendő ahhoz, hogy életük ellehetetlenüljön.

Amíg ez a helyzet, amíg a „magyar revizionizmus” veszélyével riogatható a románok többsége, addig mi, erdélyi magyarok sok jóra nem számíthatunk. Ez van.

Facebook hozzászólások

Ez is érdekes

Kioktatták Szijjártó Pétert

Az eset előzménye: a magyar külügyminiszter múlt pénteki bukaresti látogatása, mely alkalommal tárgyalt – ez …

2 hozzászólás

  1. Mindent Tudni Akarok

    Pusztuljon minden nemzet írmagja is aki részt vett Magyarország megcsonkításában. Első helyen a Franciák és az oláh törzs. Halál és dögvész reájuk.

  2. Magyarország gyermekei: Románia és Romaország

    Magyarország első utódja, ma már szép korú, a következő gyereke most van a megszületés útján, mondhatjuk úgy is, hogy a magyarokkal történő ki baltázás útján. (nemzés )
    Idősebb vargyasi Daniel István báró az 1744. évi országgyűlés tagja, Micu-Klein püspök kortársa) emlékiratában már a folyamatot követjük nyomon. Az emlékíró ideges figyelemmel kíséri a románságnak, „ennek a jövevény és idegen népnek példátlan és túlságos elterjedését és elszaporodását” ugyanannyira elárasztotta szinte egész Erdélyt, hogy úgy látszik, három bevett nemzete közül kettőt, ha nem is felülmúl, de már felér vele. Csodálatos ennek a népnek a szaporasága, látjuk ugyanis, hogy számos falu, melyet még 50 évvel ezelőtt részben oláhok, részben magyarok vagy szászok vegyesen laktak, ma pedig kihalva a régi lakosok, minden helyüket az idegen oláhok termékeny sarja tartja megszállva. Azon kívül számos falu látható, amelynek csak templomai és az őket körülvevő falak és tornyok árulják el, hogy valamikor magyarok vagy szászok birtokában voltak. Mai lakosai valamennyien idegen oláhok, akiknek ha idejében gátat nem vetnek, még inkább, pedig ha zablájukat megeresztik, és erejük megnövekedik, félő, hogy az idegeneknek ekkora sokaságából és annak féktelenségéből és eltűréséből, mint egykor a trójai lóból… a bevett és ősi nemzetségekre, végül az egész erdélyi népre pusztulás és végromlás tör elő. Forrás: Kocsis István A meztelen igazságért. Püski k.k.
    Történelmi tapasztalatot nem ismerünk, korszakok és nemzedékek számunkra eredménytelenül peregtek le. „Kapu 2007. 5. sz. Önismeret nélkül”
    „S valljon mi megint ezen elfogultság oka, melly a közönséget e tárgy körül tökéletes sötétségben tartja? Semmi egyéb, mint országos embereink legnagyobb részének járatlansága a reactiók törvényi körül – melly mint fentebb érintém, felette fájdalmas, s a közönségre nézve kimondhatlan káros… Minden engedékeny s lágy törvény okvetetlenül éppen ezen most említett effectust szüli. Tíz bűnöst s gondatlant directe kimél, ellenben száz ártatlant és szorgalmatost indirecte büntet…a rosszat, lágyvelejűt, tanulatlant s gondatlant ápoló törvény, midőn e szép társaságnak néhányit tán megmenti – s csak tán, mert ez is kérdés – minden bizonnyal számtalan jót,okost, tanultat s gondost szüntelen büntet, s eképp nem az élet elvének, de a rom Istenének állít oltárt.”
    De hát ezt a korszerűtlen és tudatlan Széchenyi István írja a Stádium lapjain. Ellentétben a mai felvilágosult politikusainkkal, akik az említett lágyvelejűt ápoló törvényt működtetik.
    Mindenki által tudott, hogy a civilizációkat mindig a barbárok győzték le. A római birodalom kultúráját a sötét és mosdatlan középkor követte, és ezer évbe tellett, míg a civilizáció újra fejlődött. Ez lesz a mi jövőnk is? De ha még hátrább nézzük, az iráni sivatagban találhatunk a homokban 300 m átmérőjű üveglencséket, amely korabeli nukleáris robbantásokat feltételez. Melyeket a magyar népmesék üveghegye őriz az emlékezetbe. Tehát feltételezhető, hogy az emberiség egyszer már elpusztította önmagát, melynek emlékeit, a jégkorszak hatvan méteres jege gyalult el. Ha hozzá tesszük a jelen globális válságát: bank, népesség túlszaporodás, energia, ivóvíz, élelmiszer, és azt, hogy ez mindenkor háborúkhoz vezetett, akkor igen rosszak a kilátásaink. A Trianont siratók felejtik azt is, hogy a háború végi „rendezés”, a többségi népesség vette el, Magyarország területének kétharmadát. Most ismét a betelepültek túlszaporodása történik a magyarság pénzén és nem figyel oda senki.
    A magyar (mint az anekdota béli ló) ha neki megy a falak, nem vak csak bátor.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.