Egy fenékkel két lovat

Bő lére engedve számol be az erdélyi – de még az anyaországi is! – média arról, hogy magyar szempontból milyen eredményesen folynak mifelénk a koalíciós tárgyalások, hány és milyen magas vezetői pozíciót harcolt ki magának az RMDSZ, meg hasonlók. Tagadhatatlan: olyan elszántan küzdenek bátor érdekvédőink a miniszteri, államtitkári, prefektusi, alprefektusi meg egyéb hátramozdítói tisztségekért, mintha mostantól kezdve örök időkig szólna a megbízatásuk. Pedig dehogy. Igaz, erről a fősodratú – hogy ne írjam újra azt, hogy pártsajtó, meg csatolt része – média mintha nem venne tudomást, ők csak azt számolgatják, hol, milyen állítólag befolyásos – ha nem, akkor is komoly anyagi haszonnal járó – vezetői poszt került az RMDSZ kezére.

Maradjunk annyiban: az új román végrehajtó hatalomban, az állami gépezetben jó sok helyen ott vannak az RMDSZ emberei. Talán emlékeznek még a választási kampány egyik agyoncsépelt szlogenjére: ne döntsenek rólunk nélkülünk; a másik: legyünk ott mindenütt, ahol a sorsunkat érintő döntések születnek. Hát ott vannak. Volt már erre korábban is példa, aztán a sorsunkat érintő, befolyásoló döntések olyanok lettek, amilyenek. Miért lenne másként most? Biztosíthatok mindenkit: nem lesz. Nem lesz, mert nem lehet, hiszen a román kormány, a román állami gépezet értelemszerűen román érdekek szerint jár el. Azt pedig tudjuk, hogy a magyarellenesség a román állampolitika egyik legfőbb pillére. A titkosszolgálat(ok) is nemzetpolitikai kockázatként kezelnek minket. Bőrünkön tapasztalhattuk: Romániában a magyar kérdés végleges megoldása a cél, azt pedig csak akkor tekinthetik megoldottnak, ha már magyarok egyáltalán nincsenek. Ezen dolgoznak.

Sokan állították már, szerintem helyesen, hogy egy jogfosztott etnikum politikai érdekvédelmi szervezetének semmi keresnivalója a kormányban. Miért? Mert ott nem a saját etnikumuk érdekei szerint, hanem kötelező módon a kormányuk érdekei szerint kell eljárniuk. A kettő pedig – különösen a mi esetünkben – nem vagy csak igen ritkán fedi egymást. Valami haszna – nem is akármilyen – mégiscsak lehet a kormányzásnak, ha már mindenáron arra törekednek…  Ennek érzékeltetésére itt a legendáriumhoz tartozó eset: az RMDSZ-es politikus magyar vonatkozású kéréssel ment be a miniszter irodájába, és erdőkitermelési engedéllyel jött ki onnan. Hát így.

Tehát a kormány nem szakszervezet, az úgynevezett demokratikus játékszabályok a parlamenti választásokig terjednek, azok eredményét tükrözi a felállt kormány. A kormány pedig egy olyan hatalmi struktúra, adminisztrációs gépezet, amely – elméletben és gyakorlatban egyaránt –  a többségi érdekeket helyezi előtérbe. Többnyire. Ebből következően: az etnikai pártnak választania kell: vagy része a hatalomnak, s akkor azt szolgálja, vagy képviselője az etnikumának, akkor pedig annak jogköveteléseit vállalja fel.

Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni…

 

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

2 hozzászólás

  1. A magyar kérdés végleges megoldása a cél?! Ezidáig ez egyetlen nációnak sem sikerült, hiába óhajtották óhajtják a mai napig is. Remélem – akármilyen nehéz is az élet odaát -, ez soha, semmilyen formában nem sikerül!!!

  2. bocskortalan kortalan bocs

    Akkor van értelme az RMDSZ-nek ellenzékben maradni, ha ellenzékként is viselkedik. Például az egész világot fellármázza az elnyomásról.

    Mivel az RMDSZ nem Erdélyt képviseli Bukarestben, hanem Bukarestet Erdélyben, szinte mindegy, mit csinál.

    Egy előnye viszont mindenképp van a hatalmi pozícióknak. Megnyugvást ad azoknak az erdélyi magyaroknak, akik nem látják át a helyzet reménytelenségét. És ahol megnyugvás van, ott csökken a kivándorlás, csökken az asszimiláció.

    Innen nézve viszont megéri.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük