Tusványos által a világ

Köztudomású: a nyár a diáktáborok és szabadegyetemek ideje. Tusványos nélkül – legalábbis a jobbak számára – nem nyár a nyár. Ha másért nem, de Orbán Viktor elmaradhatatlan előadásáért elmennek oda még az idősebb generációhoz tartozók is. Sőt, olykor még az RMDSZ vezérkara is képviselteti magát. Igaz, többnyire csak úgy szégyenlősen, magánszemélyként. Természetesen azok mellett, akik puszta sznobériából mutatkoznak évente az Olt partján. S tűrik a tikkasztó, agyszikkasztó hőséget, vagy dagasztják olykor a bokáig érő sarat. Dacolva a medveveszéllyel.

Remélhetőleg valami csak ragad rájuk, s legalább beszédtémaként tovább gyűrűzik egy-egy érintett téma kapcsán elhangzott érdekesebb eszmefuttatás. Amelyeket aztán, tekintettel a nyári politikai uborkaszezonra, bulldogéhoz hasonlatos kitartással rágnak, cincálnak szét a fölös szabadidővel rendelkező politikusok, politológusok, különböző rendű és rangú kommentátorok vagy csak mezei újságírók. A hivatásos román riogatók – gondolok a nemzetféltő politikusokra, a nem kifejezetten irányunkban megnyilvánuló objektivitásukról, elfogulatlanságukról ismert médiamunkásokra – rendre ilyenkor lépnek színre hajmeresztő, a kisembert félelemmel eltöltő elméleteikkel, rémtörténeteikkel. Hiába, egyesek számára semmi sem drága, ha magyarellenes hangulatkeltésre felhasználható. Márpedig a centenáriumi esztendőben bizony sok minden alkalmas erre a célra. A magyarkártya mindig kéznél van, könnyen előhúzható. S ez így lesz még sokáig.

A nagy kérdés: jutottunk-e elébb a nyári szabadegyetemekkel, okultunk-e valamit is az ott elhangzottakból? Vagy pusztán megszokásból, amolyan rutinból váltjuk meg  – mást mit is tehetnénk? – évente a világot. A válasz egyértelmű: a legfontosabb területen nem. Merthogy autonómiánk ma sincs, s feltételezhetően holnap se lesz… Pedig már a romániai rendszerváltásnak is lassan harminc esztendeje.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

2 hozzászólás

  1. „A nagy kérdés: jutottunk-e elébb a nyári szabadegyetemekkel, okultunk-e valamit is az ott elhangzottakból? A válasz egyértelmű: a legfontosabb területen nem.”

    A nagy kérdés: jutottunk-e elébb az „Erdélyi Levelekkel”, okultunk-e valamit is az itt olvasottakbólottakból? „A válasz egyértelmű: a legfontosabb területen nem.”

    Ugyanis sem a nyári szabadegyetemeknek, sem az Erdélyi Leveleknek nem lehet célja az „autonómiánk” kivívása, mert az nemcsak rajtunk múlik.

    Dereng a homályban valamiféle statútumok benyújtása, elfogadásának balkáni ígérete?

    Na, ugye:)

Hozzászólás a(z) idirablo bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük